A 984 körül született Gizellát 995-ben kérte feleségül Géza magyar nagyfejedelem fia, István számára. A bajor hercegnővel kötött frigy, az így kialakult rokoni kapcsolat hozzájárult ahhoz, hogy Magyarország helyzete megszilárdult Európában – írja a Rubicon.hu. A királyné személyesen is nagy szerepet vállalt a kereszténység terjesztésében, társalapítója volt az óbudai és veszprémvölgyi egyházaknak, szék székhelyül az egyik legjelentősebb püspökség központját, Veszprém városát kapta meg.
Gizella keze munkáját is dicséri a máig fennmaradt egyetlen egykorú koronázási jelvény, a palást, amit állítólag udvarhölgyeivel hímzett, és amelyen az egyetlen kortárs ábrázolás fennmaradt a szent királyról. Az első magyar királyi párnak két gyermeke született, közülük Ottó nem érte meg a felnőttkort, a fiatalon varég testőrök vezetőjének kinevezett Imre pedig egy vadászbalesetben halt meg, 1031-ben.
István 1038-as halála után az özvegy királyné helyzete megromlott, 1044-ben menekülni kényszerült az országból. Passauban telepedett le, belépett a helyi apácakolostorba, melynek később főnökasszonyaként tevékenykedett, egészen 1065-ben bekövetkező haláláig. A királynő sírja később népszerű zarándokhely lett, imádságai során használt keresztjét és csontját később Münchenben ereklyeként őrizték.
Gizellát 1911-ben avatták boldoggá, amit nem csak későbbi önmegtartóztató életével, de a kereszténység terjesztésében szerzett érdemei révén is kiérdemelt: ő volt a magyar történelem első királynéja, a vele kötött frigy pedig döntő szerepet játszott az önálló, keresztény Magyarország megszilárdításában, ami a Szent Istvánt követő megpróbáltatások ellenére sem omlott össze.
