A franciaországi Bretagne-ból érkező gazdálkodók és alkalmazottaik mindig felvevőpiacra találtak a viktoriánus kori Nagy-Britanniában, amelyet kompon könnyen és olcsón elérhettek. A „Hagyma Janik” nyáron érkeztek, szállást és tárolóhelyet béreltek maguknak és árujuknak, majd a rúdról vagy bicikliről lelógó hagymafüzérekkel házról házra járva adtak túl portékájukon.
A felkeresett helyeken meglehetősen népszerűnek számítottak, ám különösen a dél-walesiek kedvelték őket, ahol a „Sioni Winwn”-ek a breton és a walesi nyelv hasonlóságai okán különösen jól boldogultak. Az üzlet az 1920-as években ért a csúcsra, majd a nagy gazdasági világválság idején visszaesett, a második világháború idején pedig teljesen elapadt. Mikor békeidőben újra visszatértek a hagymaárusok, sok vevő szemébe csaltak könnyeket a szigetországban.
Az adásvételnek végül a francia piacokra való zökkenőmentesebb eljutás és a tömeges áruszállítás vetett véget, ám egy múzeum ma is emléket állít neki: a bretagne-i Roscoffban álló La Maison des Johnnies.
