Miután Júdás elárulta, a papok bűnösnek találták, Pontius Pilatus a nép szavára hallgatva keresztre feszíttette, Jézus pénteken (Nagypéntek) meghalt. Egy József nevű tehetős ember elkérte a helytartótól Jézus testét, levette a keresztről, tiszta gyolcsba tekerte, és egy sziklába vájt új sírboltba helyezte. A sírkamra bejáratáshoz egy óriási követ görgetett és elment.
Másnap, szombaton (Nagyszombat) a Megváltó látszólag holtan feküdt a sírban, ám az üdvtörténet szerint kereszthalála és föltámadása közötti időben történt Jézus pokolraszállása, ami a katolikus tanítás szerint istenségéből következik: azt fejezi ki, hogy neki mindenkor hatalma volt és van a halál és az alvilág fölött. A teljes teológiai értelmezés szerint Krisztus „alászállása” nem más, mint maga a halál átélése.
Pokolra szállt
A pokolraszállás kifejezésben a pokol nem a kárhozottak bűnhődésének helyét jelöli, hanem a holtak országát, ahol az összes halott tartózkodik. Az ószövetségi kinyilatkoztatás szerint a holtak lenn, a sötétség országában vannak, létük egyedüli alapja az, hogy Isten ismeri és számon tartja őket. Isten hatalma abszolút hatalom a holtak világában is, a föltámadásba és a Messiás eljövetelébe vetett hit gyarapodásával együtt terjedt ki a remény a holtak világára is. Az Újszövetségben Jézus föltámadásánál adva volt a tétel, hogy a megváltás javára vált azoknak is, akik már előbb éltek és meghaltak:
Az egyházatyák részben megváltástani, részben krisztológiai szempontból dolgozták föl a pokolraszállást. Megkülönböztették a Krisztus előtt meghalt igazakat és kárhozottakat. Krisztus az igazaknak viszi meg az örömhírt, tehát igehirdetéssel üdvözíti őket, és olyan elképzelés is van, hogy részesíti őket a keresztségben.
Más magyarázat szerint amíg Krisztus teste a sírban nyugodott, maga a Logosz, a Fiú ment el a megholtakhoz (egyes atyák szerint teljes megváltói alakjában ment le hozzájuk), és így rájuk is kiterjesztette a megváltást. A teljes teológiai értelmezés szerint Krisztus „alászállása” nem más, mint maga a halál átélése.
A nagyszombati szent tűz
A nagyszombati népszokások az evangélium történetéből születtek, a csendes virrasztás, Jézus siratása és a föltámadásra várakozás köré csoportosultak. Fontos szerepet kapott a tűz és a víz. A XX. század közepéig a házaknál is kialudt nagycsütörtökön este a tűz, és a három szent nap alatt nem gyújtották meg újra. Az új tűz, amellyel húsvéti eledeleiket is főzték, a nagyszombati megszentelt tűz parazsától vagy szenétől lobbant lángra.
Számos helyen a temetőből összehordott korhadt keresztfák tüzét szentelte meg a pap, a keresztfák tüzéről meggyújtott húsvéti gyertya fényénél a küzdő, szenvedő és diadalmas Egyház találkozott. Az új tűz parazsából a hívek vittek haza és eltették. Pestbudán például 1792-ben a templom kapuja előtt famáglyát gyújtottak, amikor a fa már csaknem szénné égett, a pap az izzó faszenet szenteltvízzel meghintette, majd a tűzre vizet öntöttek és eloltották. A pap ezt a néma szenet is megáldotta, és a nép hazavitte. Az esztergomiak még a XX. század elején is lámpában vitték haza a szentelt lángot, a soproni Hegykő faluban pedig a szentelt tűz szenével otthon úgy gyújtottak be, hogy a virágvasárnapi barkát és a széndarabot keresztben tették egymás fölé.
Sokfelé a tűzszentelésre szőlőkarókat vittek, a lángokba tartották, majd otthon eltették, vagy a szőlőnek, esetleg szántóföldnek négy sarkába ásták el. Gyöngyös szőlősgazdái a szentelt parazsat ásták el a szőlő négy sarkába. Ácsteszéren a szentelt tűz elhamvadt parazsával az istálló ajtajára írják: Názáreti Jézus, a zsidók királya.
A nagyszombati szent vízhez is jellegzetes hagyományok kapcsolódtak. A pap karingben, fehér stólával a keresztkútból merített, és a vízzel elindult a lakóházak megszentelésére. Csíkmenaságon a pap a templom udvarán csöbrökben odakészített vizet szentelte meg, ebből mindenki merített, és otthon a pimpóval (virágvasárnapi szentelt barkával) a családbeliek hintették meg a jószágot, udvart, gazdasági épületeket. Nagybetegnek ebből a szenteltvízből inni adtak, Kászonfeltízen a gyermekek piros tojásért hordták a szenteltvizet a házakhoz.
