Tudomány

Ő nevezte először Öcsinek Puskás Ferencet

Zsengellér Gyula szülővárosában, Cegléden ismerkedett meg a labdarúgás alapjaival, majd 1930-ban a Salgótarjáni Bányász TC-ben vált élvonalbeli játékossá. 1936-ban az Újpesti Torna Egylethez (UTE) igazolt, ahol négyszeres bajnok, Közép-európai Kupa-győztes (1939), ötszörös gólkirály lett – írja a Múlt-kor.hu.

Több poszton is remekül játszott

Az élvonalbeli bajnoki mérkőzések alapján az évszázad harmadik legeredményesebb góllövője volt, a minden idők legjobb 50 magyar labdarúgója választáson a tizedik helyre rangsorolták. 1936-ban lett a magyar válogatott tagja, főleg centerként és balösszekötőként játszott, de a csatársor valamennyi belső posztján remek játékot nyújtott.

Bugány János / MTI A Zsengellér Gyuláról relikviáit bemutató vitrin a városi sportmúzeumban, a róla elnevezett teremben Cegléden 2013. november 23-án. Az 1999-ben Cipruson elhunyt és eltemetett, korábban az Újpesttel négyszeres bajnok, Közép-európai Kupa-győztes, ötszörös gólkirály, 39-szeres magyar válogatott, világbajnoki ezüstérmes, Európa-válogatott, Európai aranycipős labdarúgó földi maradványait szülővárosában, Cegléden temették újra.

Nem volt erős fizikumú játékos, kerülte is a testi kontaktust, játékostársait viszont rendre jól hozta helyzetbe, és jó helyezkedésével, robbanékonyságával maga is gyakran eljutott a kapu elé. A legenda szerint ő keresztelte el az addig Svábnak becézett Puskás Ferencet Öcsinek, amikor 1945-ben,

Puskás első válogatott mérkőzésén, az első gólja előtt lepasszolta neki a labdát, és azt kiáltotta: „Öcsi, lődd be!”

Játékosként és edzőként is sikeres

Az 1938-as franciaországi világbajnokságon az ezüstérmes csapat legeredményesebb tagja volt, négy meccsen öt gólt szerzett, holtversenyben a második helyen végzett a góllövőlistán. Egy évvel később 56 találatával Európa legeredményesebb góllövője lett. Az Ábel becenévre hallgató belső csatár több volt, mint tehetség: igazi legenda, technikailag, taktikailag, játékintelligenciában és gólképességben kimagasló játékos. Összesen 394 magyar és olasz bajnokin 416-szor talált az ellenfelek kapujába.

KEYSTONE-FRANCE / Gamma-Rapho / Getty Images A magyar válogatott az 1938-as világbajnokságon.

1947. augusztus 20-án játszott utoljára a válogatottban Albánia ellen (3-0) csereként, és ősszel a bajnokságban a zöld-fehérek ellen az Újpest színeiben, mielőtt Olaszországba szerződött. 1951-ben a kolumbiai El Deportivo Samarios Santa Marta együtteséhez igazolt, játékos-edzőként két szezonban, 35 meccsen 23 gólt szerzett. Edzőként 1953-ban mutatkozott be a ciprusi Larnacán, 1979-ig edző, vezetőedző és szaktanácsadó volt több csapatnál.

Utolsó éveiben is Cipruson élt görög felesége társaságában, Nicosiában hunyt el 1999. március 29-én. Ő távozott utolsóként az 1938-as vb-ezüstérmes magyar nemzeti tizenegyből, 2013-ban földi maradványait – végakarata szerint – Cegléden helyezték örök nyugalomra.

Ajánlott videó

Olvasói sztorik