A koronavírus-járvány első hullámában, 2020 tavaszán a világ mindaddig példátlan bezárkózással reagált – vakcinák híján más lehetőség nem is igen volt a járvány fékezésére, mint megpróbálni gátolni a vírus gyors terjedését. Ennek egyik legfontosabb következményeként szinte megszűnt a nemzetközi közlekedés úgy légi úton, mint a földön.
A légiközlekedés leállásával pedig a meteorológiai előrejelzések pontossága is nagymértékben csökkent, mintha 6-8 évet léptünk volna vissza az időben – itt írtunk erről annak idején részletesen.
Megszűnt vagy akadozik az adatáramlás
A polgári repülőgépeken ugyanis sok fontos meteorológiai műszer dolgozik, amelyek kiesése jelentősen szűkítette a beérkezett mérési adatok mennyiségét, így pedig nehézkesebbé vált az időjárás pillanatnyi állapotának felmérése. Mindez pedig lényeges elem a modern, pontos előrejelzésben. Az ukrajnai háborúval most hasonló helyzet alakult ki, igaz, a nagyságrend szerényebb:
Jelenleg is több millió négyzetkilométernyi kelet-európai térségből hiányoznak és/vagy hiányosak a repülőgépekről származó információk, emellett hatalmas területről a földi állomások adatai is
– mondja a 24.hu-nak Molnár László meteorológus, a Kiderül.hu munkatársa.
Érthető módon a háború sújtotta Ukrajnában, nem a meteorológiai adatok mérése és megosztása a legfontosabb feladat, és hasonló igaz a szankciókkal sújtott Oroszországra is. A Föld felületét tekintve nyilván egy viszonylag kis területről van szó, ám főleg Közép-Európa időjárási előrejelzése szempontjából nagyon is fontos ez a régió. Nézzük kicsit közelebbről, gyakorlati példákkal.
Pillangó helyett egy óriási sas
Laikusként azt gondolhatnánk, hogy mondjuk nyugati áramlásnál csak az számít, ami nyugatról érkezik, de ez nem így van. A nyugatról gyakorta érkező ciklonok például addig haladnak kelet felé, amíg egy stabilabb anticiklon valahol a kontinens „közepén” útjukat nem állja. Az anticiklon elhelyezkedése, paraméterei pedig alapjaiban határozzák meg a ciklon viselkedését adott térségben.
A tipikus pillangóeffektusról beszélünk, ami esetünkben inkább egy sas szárnycsapásával ér fel
– jegyzi meg a meteorológus. Hozzáteszi: nyilván még bonyolultabb az egész keleti, északkeleti áramlás esetén, hiszen ott épp a lényeget nem látjuk.
Nagyjából a háború kitörésének idején, február 24-én az addigi hosszasan fennálló nyugat-keleti zonális áramlás észak-déli irányba fordult, azóta is ez, az úgynevezett meridionalitás határozza meg hazánk időjárását. Egy nagy légköri hullámot képzeljünk el, aminek leszálló „ága” északi hideget szállít délnek, míg felszálló „ága” déli meleget északra.
Mindkét irányban szélsőségeket tud produkálni, mint a múlt hét közepén tapasztalt -15 fokos éjjeli fagyok, illetve a hétvége 15-16 fokos tavaszi fuvallata: előbbi az északi, északkeleti, utóbbi a déli áramlás következménye volt. Szerdán pedig ismét északkeletire fordult az áramlás, újabb lehűlés érkezett.
Érezhető eltérések
A meridionalitás ugyan gyors változásra képes, ám annyira gyorsra nem, mint amit a meteorológus az elmúlt szűk két hétből említ:
A komoly mínuszok utáni felmelegedést sokáig március 11-ére adták a modellek, végül csak 13-án érkezett meg az enyhe levegő. A hétvégi felmelegedés is csúszott, a március 16-án kezdődő újabb lehűlés pedig gyakorlatilag benne sem volt a pakliban.
Mindezek gyakorlatilag az utolsó pillanatban váltak láthatóvá, olyan későn, ami már nem írható a meridionalitás számlájára, hanem egyértelműen az adathiánnyal magyarázható. Persze a szomszédunkban zajló háborúhoz mérten mindez apróság, marginális kérdés, ám hosszabb távon az adathiány magában hordozza a veszélyt, hogy akár szélsőséges viharokat nem fogunk tudni megfelelő időelőnnyel előre jelezni.
