Az ELKH Csillagászati és Földtudományi Kutatóközpont (CSFK) Csillagászati Intézetének kutatói azt modellezték, hogy hol és mikor jelenhet meg kis mennyiségű folyékony víz a Marson – írja az MTI. Eredményeik alapján tavasszal és nyáron, a késő esti és kora hajnali órákban lehetnek a legmegfelelőbbek a körülmények, az északi féltekén pedig nagyobb kiterjedésben jelenhet meg a folyékony víz, mint a délin.
Pál Bernadett és Kereszturi Ákos, a Csillagászati Intézet munkatársai higroszkópos sókat vizsgáltak, amelyek közvetlenül a légkörből kötik meg a vízpárát, és folyékony sós vizes oldatot képesek alkotni.
A Marson a távoli múltban nagy mennyiségű víz lehetett, ennek jelentős része azonban a gyenge gravitáció és a mágneses védőburok, vagyis magnetoszféra hiánya miatt utóbb valószínűleg az űrbe szökött. A bolygó maradék vízkészletét ma pára, illetve főként jég adja.
A Marson uralkodó hideg (átlagosan mínusz 60 Celsius-fok), illetve a roppant alacsony légnyomás következtében ha meg is olvad a felszíni vízjég, hamar elpárolog vagy szublimál, és nem képes stabilan megmaradni folyékony formájában. Sós vizes oldatok azonban jóval alacsonyabb hőmérsékleten is folyékonyak lehetnek.
A Mars felszínén a Phoenix űrszonda, később pedig a Curiosity marsjáró is kimutatott különféle perklorát sókat, amelyek erősen higroszkópos tulajdonságaik miatt segítik az elfolyósodást. Ennek során a szilárd halmazállapotú só olyan sok vizet vesz fel, hogy folyékony anyaggá válik. Marsi helyszíni kísérleteket eddig nem végeztek, így a jelenség egyelőre főként számítógépes modellezéssel vizsgálható. A tervek szerint először az európai ExoMars program fogja vizsgálni a Marson az elfolyósodást 2023-ban.
A Rosalind Franklin-rovert szállító orosz Kazacsok leszállóegységen kap helyet a HABIT (HabitAbility: Brine Irradiation and Temperature) műszeregyüttes BOTTLE (Brine Observation Transition To Liquid Experiment) nevű kísérlete. Ez az a műszer, amelynek munkájában a CSFK magyar kutatói is közreműködnek, és amely többféle só párafelfogó képességét fogja vizsgálni.
Egy adott sós vizes oldat megjelenésének minimum feltétele a kellő hőmérséklet és légköri páratartalom-értékek elérése, amely minden sóra eltérő. A mostani elemzésben vizsgált magnézium-perklorát és kalcium-perklorát már roppant alacsony, mínusz 70 Celsius-fok körüli hőmérséklet felett folyékony lehet, ha elegendően magas a páratartalom.
„Évek óta foglalkozom a folyékony marsi víz megjelenési lehetőségeinek modellezésével, az első igazi marsi kísérleti eredményekből pedig rengeteget tanulhatunk majd”- mondta Pál Bernadett, a CSFK Csillagászati Intézetének doktorandusz kutatója. A magyar szakértők eredményei szerint egy teljes marsi évet vizsgálva tavasztól késő nyárig mindkét féltekén megjelenhet a kálcium-perklorát vizes oldata. Helyi marsi időben erre késő estétől a kora hajnali órákig van esély, és hajnali egy óra körül várható legnagyobb valószínűséggel. A teljes bolygófelszínt vizsgálva a késő esti órákban az északi féltekén, a 30. szélességi fok feletti területeken szinte bárhol megjelenhetnek elfolyósodott sók, a hajnali órákban pedig a nagy medencék (Acidalia Planitia és Utopia Planitia) tűnnek ígéretes területeknek.
Az ExoMars rover tervezett leszállóhelye, az Oxia Planum mind a késő esti, mind a kora hajnali órákban ideális helyszíne lehet a folyékony vízfázis megjelenésének. A déli féltekén a visszahúzódó évszakos jégsapka peremén tűnhet fel átmenetileg kis mennyiségű víz.
