Hetvennyolc éves korában elhunyt Szegő Károly fizikus, a magyar űrkutatás kiemelkedő alakja, a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) doktora, a Wigner Fizikai Kutatóközpont (FK) professzor emeritusa, az Űrkutatási Tudományos Tanács tagja – tudatta a kutatóközpont az MTI-vel. A közlemény szerint Szegő Károlyt január 22-én váratlanul érte a halál, a Wigner Fizikai Kutatóközpont saját halottjának tekinti.
Szegő Károly pályáját elméleti részecskefizikusként kezdte, csoportelméleti módszerek alkalmazásával foglalkozott. Érdeklődése az 1980-as évek elején fordult az űrfizika felé,
Társvezetője volt a Halley-üstökös megismerésére nemzetközi részvétellel indított szovjet VEGA űrmisszió (1986) irányító testületének. E kutatás során az emberiség történetében először készítettek képet egy üstökös magjáról, meghatározták az üstökösmag méretét, forgását, modellezték az üstökös felszíni aktivitását.
Az 1980-87 közötti időszakban született tudományos közleményei közül négy bekerült a “Naprendszer kutatása” témakörben világszerte legmagasabb idézettséggel rendelkező hét publikáció közé. Eredményeit 1986-ban Állami Díjjal ismerték el.
A későbbiekben vendégkutató volt a NASA Pioneer-Venus Orbiter küldetésében, társkutatóként részt vett a Mars vizsgálatára 1988-ban indított Fobosz-2 misszió plazmafizikai kísérleteiben. Jelentős eredményeket ért el a Vénusz tanulmányozásában. Társkutatója volt a NASA által a Szaturnusz bolygó tanulmányozására indított Cassini misszió plazmafizikai kísérleteiben, majd az ESA Rosetta küldetésének plazmafizikai kísérletében. Az utóbbi években a Merkúr bolygóhoz küldött BepiColombo nevű ESA küldetés SERENA plazmakísérletében vett részt.
Szegő Károly az 1975-ben megalakult MTA KFKI Részecske és Magfizikai Kutatóintézet első igazgatója volt egészen 2002-ig. 2002-2010 között az MTA Kutatóintézeti Főosztályának, majd Kutatásfejlesztési és Innovációs Főosztályának főosztályvezetőjeként szervezte és támogatta az akadémiai kutatóhálózat munkáját.
