A legrégibb eddig ismert fekvőalkalmatosságot vagy „matracot” a kőkorszakban, nagyjából 77 ezer esztendővel ezelőtt állították elő. A régészek a dél-afrikai Kwazulu-Natal tartományban, a Sibudu-barlangban tárták fel a maradványait. A matracot préselt fűfélékből és kákából állították össze, a tetején a vad birs egyik fajtája, a Cryptocarya woodii kisebb dél- és kelet-afrikai fa leveleit helyezték el.
Az elkészítésében résztvevők nagyon is gondosan jártak el: a birsfajta levelei olyan kémiai anyagokat tartalmaznak, amelyek elriasztanak egyes rovarokat, így a moszkitókat, melyek gyakori és kellemetlen látogatói lehettek a folyóparti barlangnak. Afrika egyes őslakos népei még ma is hasonló célokra alkalmazzák e fa levelét.
A régészeti bizonyítékok alapján a matracot nagy valószínűséggel időről időre megégették, így hogy megszabaduljanak például az élősködőktől vagy a testnedvektől, majd ezután friss növényekkel „felújították”. A mintegy 30 centiméter vastag és két négyzetméter területű matracok meglehetősen kényelmesek lehettek, és akár egy egész család is aludhatott rajtuk.
(Kiemelt képünk illusztráció.)
