A frankhamisítási ügy összes részletét máig nem sikerült tisztázni, annyi világosnak tűnik, hogy az összeesküvők a legfelső politikai körökkel is kapcsolatba léptek. A szervezkedés feje Windischgrätz Lajos herceg, egykori közellátási miniszter volt, aki 1922-ben állítólag még saját sárospataki birtokán kísérletezett – kőnyomatos eljárás útján – hamis ezerfrankosok előállításával. A motivációt illetően a legismertebb, hogy Windischgrätz és társai így akartak bosszút állni Franciaországon a trianoni békediktátumért, de akadtak olyanok is, akik szerint az összeesküvők a csehszlovák belpolitika befolyásolására, vagy a Habsburgok uralmának restaurálására törekedtek – írja a Rubicon.hu.
Rosszul sikerült 1000 frankosok
A munka Budapesten, az Állami Térképészeti Intézet Retek utcai épületében folyt, valószínűsíthető, hogy gróf Teleki Pál korábbi miniszterelnök is aktív szerepet vállalt a szervezésben. Sőt, a csalásban több állami szerv – például a szükséges nyomdagépeket megrendelő Pénzügyminisztérium – is részt vett. Gróf Bethlen István akkori kormányfő bűnrészességét azóta sem sikerült kétséget kizáróan bizonyítani.
Egy évnyi munkával sem sikerült jó minőségben előállítani az ezerfrankosokat. A vízjel lemásolása és a bankóhoz használt speciális papír beszerzése is megoldhatatlan problémát okozott, illetve a bankjegyeken szereplő ábrák és feliratok hamisítása sem sikerült tökéletesen. A szakértői vélemény a mintegy 30 ezer bankjegy közül mindössze 4400 darabot talált elfogadhatónak, de ezek minőségét sem vélte elég jónak ahhoz, hogy egy szakértőt megtévesszenek.
Hosszú ideig gyűrték és taposták az 1925 őszére elkészülő bankókat, hogy azok használtnak tűnjenek, a nyár során Párizsba utazó Jankovich Arisztid és Rába Dezső pedig a Banque de France-tól szerzett – belső levelezéshez használt – borítékok segítségével igyekezett hitelesebbé tenni a hamis pénzt.
Amatőr megvalósítás
Az akció 1925-ben indult, ennek első lépéseként Jankovich Arisztid, egy diplomáciai útlevéllel rendelkező nyugalmazott huszárezredes két bőröndnyi hamis ezerfrankossal Hollandiába utazott. Egy hágai bankban kellett volna átadnia a pénzt két ott várakozó személynek.
A pénztáros azonnal kiszúrta, kihívta a rendőrséget. Tragikomédiába illő jelenet bontakozott ki, ahogy Jankovich diplomáciai mentességét fennen hangoztatva próbálta eltüntetni a bizonyítékot, azaz marokszám gyűrte harisnyájába a hamis pénzt. Jankovich ezredest december 14-én tartóztatták le Hágában, az ezután meginduló nyomozás pedig – melyet a francia titkosszolgálatok korábban szerzett információi is segítettek – viharos gyorsasággal derítette fel az Európát behálózó szervezet szálait.
Az 1926 májusában kihirdetett ítélet végül Windischgrätz Lajos herceget és – a Hágában lebuktatott Jankovich ezredes számára futárigazolványt kiállító – Nádosy Imre országos főkapitányt tette meg a frankhamisítási ügy főszereplőjének, és négy, illetve három és fél évnyi fegyházbüntetést szabott ki rájuk. Kormányzói kegyelemmel szabadultak 1928-ban.
