A valamikor az 1860-70-es években született Grigorij Raszputyin vándorló szerzetesként 1903-ban jelent meg először Szentpéterváron, ahol a miszticizmust hajszoló városi elit szent emberként és gyógyítóként fogadta őt. A mosdatlan, igénytelen, de rendkívül szuggesztív férfi Anna Virubován, a cárné legjobb barátnőjén keresztül került kapcsolatba II. Miklóssal és Alexandra cárnéval, akik tőle vártak gyógyulást egyetlen fiúgyermekük, az 1904-ben született Alekszej betegségére – írja a Rubicon.hu.
A trónörökös vérzékenységtől szenvedett, vagyis állandó életveszélyben töltötte napjait, ám a szerzetes képes volt elállítani a vérzést. Akkoriban persze csodaként, isteni beavatkozásként értékelték, ám valószínűbb magyarázat, hogy Raszputyin képes volt nyugalmi állapotba helyezni a fiút, amivel enyhítette betegsége tüneteit.
Sok ellensége akadt
Raszputyin állítólagos képességeinek köszönhetően aztán rövid időn belül fényes karriert futott be a cári udvarban. Elsősorban Alexandra cárnéra gyakorolt komoly befolyást, rajta keresztül pedig hamarosan a politikai és a vallási életben is képes volt érvényesíteni akaratát. Az egyszerű muzsik felemelkedése persze a közéletben is éreztette hatását: a „szent embernek” rövid időn belül több ezer követője támadt Szentpéterváron, ezzel egy időben viszont „az őrült szerzetes” számos ellenséget is szerzett magának, úgy a politikában, mint az egyházon belül.
Az 1910-es évek során olyan hírek is elterjedtek Raszputyinról, miszerint fényűző otthonában gyakran tart orgiákat követőivel, rendszeresen kenőpénzeket fogad el, és züllött életmódot folytat. Az első világháború évei alatt azt is elhíresztelték róla, hogy szerelmi kapcsolatot létesített Alexandra cárnéval.
A háborúellenes Raszputyintól nemcsak a vezető orosz arisztokrata körök, de az antant szövetségesek is tartottak, elsősorban azért, mert személye és befolyása mérhetetlen népszerűségvesztést okozott a Romanovoknak. Miután pedig a – külföldről is biztatott – „patrióta” körök hasztalan próbálták félreállítani veszélyes riválisukat, 1916 során úgy döntöttek, végeznek vele.
Méreg, lövések, verés
1916. december 16-án a Feliksz Juszupov vezette összeesküvők azzal csaltak a Mojka Palotába, hogy a herceg felesége, Irina szeretné őt megvendégelni. Ott azonban először ciánnal mérgezett borral és süteménnyel igyekeztek őt eltenni láb alól. A legenda szerint
Bár a holttestről készült fénykép tanúsága szerint Raszputyint egyszer fejbe is lőtték – vélhetően ez okozta a halálát –, később olyan mendemondák is szárnyra keltek, miszerint a férfi még akkor is megpróbált ellenállni, amikor Juszupovék a jeges Névába dobták őt, illetve, hogy a boncolásnál vizet találtak a tüdejében, ami a fulladásos halál jele.
Miután a herceg élete során több, egymásnak ellentmondó vallomást tett – a Romanovokkal fenntartott rokonsága miatt természetesen soha nem vonták őt felelősségre –, az eredeti boncolási jegyzőkönyv pedig mindörökre elveszett, Raszputyin életének számos rejtélye mellé halála is odakerült. Utolsó levelében egyébként a férfi azt jósolta Miklósnak, hogy amennyiben előkelő emberek oltják ki életét, két éven belül a Romanovok csillaga leáldozik Oroszországban, ez a jövendölés pedig később maradéktalanul valóra is vált.
