Miután XX. század elejére a Városligetet teljesen körbeépítették, a télen korcsolyapályává alakított tó ritkábban és a korábbinál rövidebb időre fagyott be. Előfordult olyan enyhe tél is, hogy meg sem tudták rendezni itthon a műkorcsolya bajnokságot. A problémát 1926-ra sikerült végleg orvosolni, amikor elkészült – Európában másodikként – a gépi hűtésű Városligeti Műjégpálya.
A műjégpályája építése során 62 kilométernyi, négy centiméter átmérőjű csövet ágyaztak be a lebetonozott tómederbe. A csőrendszerben mínusz 7–12 fokra lehűtött sós víz keringett, amely fagyott állapotban tartotta a betonra fokozatosan ráengedett vizet, a teljes hűthető felület a pálya megnyitása idején 5600 négyzetméternyi volt – írja a Múlt-kor.hu. Eleinte a 80×70 méteres, maximálisan hűthető terület felén alakítottak ki ősztől tavaszig folyamatosan használható műjeget, mivel a gépek nem tudtak nagyobb felülettel megbirkózni.
Halálforgás
Az amatőrök, szórakozni vágyó férfiak, nők, gyerekek és idősek tömege mellett a versenyszerű, folyamatos edzésmunkát igénylő korcsolyasport több szakága – a műkorcsolya, a gyorskorcsolyázás, a hoki – is otthonra talált a kontinens egyik legszebb fekvésű műjégpályáján. A Városliget a műkorcsolyasport európai fellegvárává vált a két világháború közötti évtizedekben.
Először 1929-ben, majd 1935-ben és 1939-ben is műkorcsolya-világbajnokságot rendeztek a Városligetben, hazai sikerek is születtek. 1929-ben az Orgonista–Szalay páros bronzérmet szerzett, 1935-ben pedig a Rotter Emília–Szollás László páros itt lett negyedszer világbajnok.
A feljegyzések szerint ráadásul a kreatív magyar sportolók új elemekkel gazdagították a páros műkorcsolyázást. A Városligeti Műjégpálya közönsége láthatta elsőként a Herrensprungot, azt a figurát, amikor a férfi egyik oldaláról a másikra emeli át a páros hölgytagját, és
Társadalmi esemény
A városligeti korcsolyázás társadalmi eseménynek számított, az 1920-as években a műjég – a szintén koedukált sporthelyszínnek számító teniszpályákhoz hasonlóan – a társasági élet fontos színterének számított. A műjégpályán való megjelenést számon tartották, a képeslapok társasági rovatai rendszeresen beszámoltak a korcsolyaszezon eseményeiről.
A lapok hosszasan sorolták jégen megjelent, előkelő hölgyekről, és persze nem maradhatott ki a legújabb divatot képviselő ruhák bemutatása sem.
A két világháború közötti évtizedekben is tovább élt a jelmezes jégünnepélyek 19. században meghonosodott szokása. A műjégpályán a téli szezon jeles napjain a jégrevüket idéző, látványos előadásokat rendeztek, amelyek szereplői ismert sportolók, képzett jégtáncosok voltak. Kiemelkedő alkalom volt minden évben a szezonzáró jégünnepély. Vidám, kosztümös bemutatóval búcsúztatták évről évre a városligeti korcsolyaszezont a Budapesti Korcsolyázó Egylet tagjai.
