Mátyás király első felesége, Podjebrád Katalin nem egészen egy évvel az esküvőjük után, 1464 márciusában elhunyt, és meghalt a gyermek is, akit nem sokkal korábban hozott világra. A király özvegyi állapota ettől kezdve 12 évig tartott, de nem azért, mert így akarta, hanem mert a nagy európai királyi házak sorra kikosarazták. Magányos azért nem volt, mai fogalmaink szerint élettársi kapcsolatban élt egy osztrák polgárlánnyal, tőle született Corvin János. Ám az idő vészesen fogyott, az 1463-as bécsújhelyi szerződés értelmében ugyanis amennyiben Mátyás örökös nélkül hal meg, a magyar korona Habsburg III. Frigyesre vagy fiára, Miksára száll.
Végül a nápolyi király lányának, Aragóniai Beatrixnak a kezét sikerült megszerezni, a fiatal, művelt és feltűnően szép nőbe az uralkodó belehabarodott. Ám a királyné nem tudta trónörökössel megajándékozni, viszonyuk elhidegült, közben Mátyás egyre inkább eltávolodott a magyar előkelőktől is. Ők persze mindezért Beatrixot és az általa hozott „rideg” itáliai etikettet hibáztatták, a király 1490 áprilisában bekövetkezett halála után az özvegy támogatók nélkül nagyon nehéz helyzetbe került.
Itt fejeztük be előző cikkünket Mátyás szerelmi életéről és az itáliai táncoló lovakról, most pedig azzal folytatjuk, mennyire rútul bántak el a magyar urak és az új magyar király Aragóniai Beatrixszal, az egyik legnagyobb magyar uralkodó feleségével, szerelmével. Dr. Horváth Richárd történésszel, a Bölcsészettudományi Kutatóközpont Történettudományi Intézet tudományos főmunkatársával beszélgettünk.
Csak nőuralmat ne
Kezdjük azzal, hogy szerencsétlen királynénak nem volt elég a maga baja, még az utókor is szégyenletes bűnt varrt a nyakába: ő mérgezte meg a férjét. Az indítékot is ismerni véljük, miszerint nem tudott megbékélni mostohafia, Corvin János trónöröklésével, magának akarta a főhatalmat. Mindez azonban nem több mendemondánál, azon tulajdonságunkból fakad, amely képtelen megemészteni hőseink elvesztését. Egy Hunyadi Mátyás nem halhatott természetes halált, lenni kell bűnbaknak, de legalább összeesküvésnek a háttérben.
A végtelenül leegyszerűsített, épp ezért felettébb népszerű magyarázat szerint előbbire Beatrix tökéletesen alkalmas, elvégre ő az idegen asszony, a cselszövő jöttment, eleve minden baj forrása – itt írtunk erről részletesen. Csakhogy bűnösségére nemhogy bizonyíték, de még komolyan vehető utalás sincs, illetve homlokegyenest ellentmond a józan észnek is. Akkor már 15 éve élt a Magyar Királyságban, jól ismerte az ország viszonyait, tudhatta, hogy:
A magyarok semmitől nem irtóztak jobban, mint a nőuralomtól. A nő szerepe számukra – legyen akár koronás fő – pusztán feleségként volt értelmezhető: férje mellett a helye, feladata a gyermekszülés (az utódlás miatt természetesen fiút), királynéként még legfeljebb a reprezentáció
– mondja a 24.hu-nak Horváth Richárd.
Egészen addig egyetlen alkalommal viselhette nő Szent István koronáját, Nagy Lajos leánya, Mária 1382-től 1385-ig. Nehezen tűrték a magyar urak, és ahogy lehetett, meg is szüntették az „áldatlan állapotokat” azzal, hogy feleségül adták Luxemburgi Zsigmondhoz, amivel hamarosan a főhatalom is átcsúszott a férfi kezébe. Gondoljunk bele, gyakorlatilag a Szent Koronát viselő személy egyszer csak más, jelesül a férje fennhatósága alá kerül – fontos persze, hogy Zsigmondot is a Szent Koronával koronázták –, és ez a magyaroknak kevésbé fáj, mint hogy nő uralkodjon felettük.
Férje nélkül légüres térbe kerül
Visszatérve Beatrixhoz, a tanult, művelt, eszes asszony kristálytisztán láthatta, hogy ebben az országban uralkodó soha nem válhat belőle. Sőt, az is világos volt számára, hogy személyes sorsát tekintve férje halála tragédiával ér fel, légüres térbe kerül. Nemcsak a magyar, de az európai jogrendben is teljesen értelmezhetetlen, rendszeridegen volt ugyanis az özvegy királyné intézménye.
Az állam itt gyakorlatilag egyetlen személyt jelentett, az uralkodó halálával érvénytelenné váltak belföldi intézkedései és a külországokkal kötött megállapodásai egyaránt. Az új királyon, a rendekkel történt megállapodásán múlt, mit tart meg elődje rendelkezéseiből, hogyan folytatja a külpolitikát – háborúk tucatjaira szolgáltatta a casus bellit, hivatkozási alapot, hogy a király meghalt, és egy adott békeszerződés semmissé vált.
Az új királlyal új királyné érkezett, a régit pedig vagy hazaküldték, vagy helyben kolostorba vonult. Beatrix egyiket sem akarta, kizárt, hogy köze lett volna Mátyás halálához. Sőt, az ezt követő események azt mutatják, az özvegy maradt volna, méghozzá pozíciója megőrzése mellett.
Csatatérré vált az ország
Mátyás szinte még le sem hunyta a szemét, máris jöttek e trónigények a szélrózsa minden irányából. Itt nyilván nem valamiféle kérvények benyújtására kell gondolni, hanem hadra. Belföldön Corvin János mozgósította támogatóit, sereget gyűjtött, „kívülről” Jagelló Ulászló cseh király (a magyar trónon később II. Ulászló) indult meg, de mozgolódott a testvére, János Albert herceg, későbbi lengyel uralkodó is.
És persze az osztrákok. Hiába tette Mátyás törvényes örökösévé Corvin Jánost, Miksa osztrák herceg az 1463-as bécsújhelyi szerződésre hivatkozva trónkövetelőként lépett fel, méghozzá jogosan.
Kevesen tudják, hogy az osztrákok azonnal támadást indítottak, megszállták a Dunántúlt, elfoglalták Székesfehérvárt is
– jegyzi meg a történész.
A prosperáló, gazdag ország békéje egy szempillantás alatt a feje tetejére állt. Mátyás friss sírja felett nyugati zsoldosok dajdajoztak a koronázóvárosban, miközben küszöbön állt Corvin János és Ulászló összecsapása.
Bakócz duruzsolhatott Beatrix fülébe
Hónapok teltek el bizonytalanságban, az előkelőségek azt latolgatták, kinek van több esélye, ki mellé álljanak, várakozással teltek Beatrix napjai is. Mátyás áprilisban hunyt el, és csak nyárra kezdtek kirajzolódni az erőviszonyok. A „nagykutyák” sorra beálltak Ulászló mellé, Mátyás egyik legnagyobb hadvezére, Kinizsi Pál a csontmezei csatában megsemmisítő vereséget mért Corvinra.
Sokan ma is árulásnak tekintik ezt részéről, de a történészek egybehangzó véleménye szerint Magyarország számára akkor és ott a Jagellók jelentették a legjobb lehetőséget – ide kattintva olvashatja az indokokat. Minél több előkelő állt a cseh király pártjára, annál többen követték őket a nehézségi erőnek engedve, így döntött Bakócz Tamás, Mátyás egykori titkára, egyik legfőbb bizalmasa, és Beatrix is.
Látszólag nem volt ebben kivetni való, a nő még csak 33 éves volt, Ulászló pedig 35, miért is mondott volna nemet? Azt persze nem sejthette, hogy csapdába csalják.
Átverték, megalázták
II. Ulászlót 1490. július 15-én magyar királlyá választották, október 4-én pedig megtartották az esküvőt, Bakócz egri püspökként adta össze párt szűk körben. Az ötlet feltehetően a püspök fejéből pattant ki, és Ulászló is nyakig benne volt, a lényeg pedig: egy tudatosan formai hibákkal lebonyolított esküvővel kicsalják Beatrix vagyonát, majd a házasságkötés érvénytelenségére hivatkozva annak felbontását kérik a pápától.
Az egyik »csel« az volt, hogy egy fontos ponton rossz szöveget mondatott a királlyal, a másik pedig, hogy a szertartás után Ulászló azonnal lóra kapott és meg sem állt a budai palotáig, majd néhány nap múlva Pozsonyba utazott
– sorolja Horváth Richárd.
Utóbbi lényege az volt, hogy a korabeli jog szerint a házasság csak akkor emelkedik valódi jogerőre, ha azt a felek elhálják, erre nagyon nagy hangsúlyt fektettek. El lehet képzelni, mennyire megalázó lehetett a nőnek, hogy férje a nászágy helyett inkább lóra ült. Miért tették ezt vele? Mert az ország nyugati részén Habsburg katonák garázdálkodtak, kellett a pénz a hadjáratra.
Szerencsétlen Beatrix persze mindenét „odaadta”, birtokait, vagyonát, ékszereit. Mást nem is nagyon tehetett, királynőként kutya kötelessége volt megvédeni a hazáját. Ez egyébként sikerült is, Miksát kiverték az országból. Csak érdekességként, kevés ember cserélt volna akkortájt a zsoldosokkal, akik éppen a nagyvázsonyi vár borát itták, kincseit prédálták, midőn Kinizsi Pál személyesen jelent meg a falak alatt serege élén…
Végül csak a zárda jutott
Ulászló, mint Európa egyik legelőkelőbb dinasztiájának tagja egy pillanatig nem gondolta komolyan, hogy egy közismerten meddő, ráadásul „rangban” mélyen alatta álló asszonyt vegyen feleségül – más kérdés, hogy a pénze nem volt méltóságon aluli. Nem tudni, Beatrixban mikor tudatosult, hogy átverték és kifosztották, de rövidesen már Esztergomban találjuk unokaöccse, Estei Hippolit érsek védőszárnyai alatt – aki egyébként ekkor 11-12 éves lehetett.
Mint a bukott királynő emberének, Hippolitnak sem volt sokáig maradása, Bakócz 1497-ben alkut ajánlott II. Ulászló jóváhagyásával és támogatásával: átadja a jól jövedelmező egri püspökséget az esztergomi érsekségért cserébe. Inkább volt ez kompromisszum, mint üzlet, az ifjú főpap bele is ment, nagynénje pedig ezzel a lendülettel indult haza Nápolyba. Ott élt a bátyja, IV. Frigyes király által biztosított birtokok jövedelméből 1508-ban bekövetkezett haláláig.
Ami pedig a házasság jogi részét illeti, a Szentszék befogadta a kérést, majd kilenc és fél évig húzódó per után 1500-ban mondta ki az aktus érvénytelenségét. Ulászló 1501-ben immár annak rendje és módja szerint feleségül vette Candale-i Annát (Anne de Foix), akitől egy lánya és egy fia született. Utóbbi II. Lajos néven foglalta el a magyar trónt, és 1526. augusztus 29-én, a mohácsi csatában halt hősi halált.
