Az 1420 táján született spanyol főinkvizítor, Tomás de Torquemada egész életét arra tette fel, hogy megvédje a „keresztény hit tisztaságát” a kikeresztelkedettektől, az ő családfájában is számos olyan ős volt – például egyik zsidó nagyanyja –, aki a korábbi évtizedekben tért át a katolicizmusra.
Fiatalon belépett a domonkos rendbe, egyik, bíborosi méltóságig emelkedő nagybátyja révén egy kolostor első embere lett, majd karrierje az 1470-es években vett újabb lendületet, amikor Kasztíliai Izabella őt választotta gyóntatójának – írja a Rubicon.hu.
Ezreket ítélt máglyahalálra
Hangzatos címeket soha nem fogadott el, de királynénak köszönhetően komoly befolyást szerzett a madridi udvarban, és később döntő szerepet játszott az Inkvizíció Szent Hivatalának életre hívásában. IV. Sixtus pápa jóváhagyával Izabella 1483-ban nevezte ki az egyébként világi intézmény élére. Fontos megjegyezni, hogy a spanyol inkvizíció semmiképpen sem azonos a XVI. században létrehozott – a papság hitéletére felügyelő – római inkvizícióval. Torquemada másfél évtizeden keresztül töltötte be hivatalát, ez idő alatt pedig az általa vezetett törvényszék
Spanyolország a XIII. század végére – Granada kivételével – sikeresen visszafoglalta az ibériai területeket, ezzel a gazdag városokkal együtt a mór uralom idején letelepedett zsidó és muszlim lakosság is keresztény uralom alá került. A félsziget déli részén gyakran gyakrabban robbantak ki zsidó- és muszlimellenes pogromok, az üldöztetések pedig arra sarkallták a két vallási kisebbséget, hogy áttérjenek a katolikus hitre. Így tettek annak idején Torquemada nagyszülei is.
Idősen, békében távozott
Mindez nem volt elég, az inkvizíció ugyanis a hiedelemmel ellentétben nem a más vallásúakat, hanem a kikeresztelkedetteket vette célba, időről időre azzal gyanúsítva meg őket, hogy titokban régi hitüket gyakorolják, és a katolicizmus megdöntésére szervezkednek.
Végül 1492-ben a spanyol uralkodópár kibocsátott egy dekrétumot, amelyben három hónapot adott a spanyolországi zsidóságnak a távozásra. Bár Torquemada officiuma elsősorban a kikeresztelkedetteket – illetve az inkvizíció ellenfeleit – vette célba, az inkvizítor neve rövid idő alatt a spanyolok körében is rettegetté és gyűlöletessé vált. Erre utal az is, hogy – a korabeli beszámolók szerint – a főinkvizítor az 1490-es években már csak több száz fős katonai kísérettel mert nyilvánosan mutatkozni.
Torquemada ennek ellenére hosszú és eredményes életet élhetett, és 78 évesen, 1498. szeptember 16-án végül békében távozott a másvilágra.
