Európában a középkor évszázadaiban – a szabados ókorral összehasonlítva – gyökeresen megváltozott a szexualitáshoz való hozzáállás. A szexuális életre vonatkozó intelmeket lejegyző papok és szerzetesek a gonosz műveként tekintettek a nemi vágyra, és különösen a nők által kiváltott kísértéstől óvták a keresztényeket – írja a Múlt-kor.hu a középkor szexuális titkait bemutató cikkében.
A középkori egyházatyák közül sokan még a nemi együttlét minden formáját elvetették, bűnnek (persze bocsánatos bűnnek) bélyegezték még az utódnemzésre irányuló testi kapcsolatot is. A skolasztikusok a felek házasságon kívüli nemi életének megakadályozására szolgáló eszközként tekintettek a szexre, amelyet persze továbbra is csak a káros szenvedélytől való tartózkodás kívánalmának figyelembe vételével volt ildomos űzni. Az egyházi előírások szerint nemi érintkezésnél kizárólag egyetlen póz jöhetett szóba:
Tiltott és büntetendő
A középkor első századai során a szexuális viselkedés szabályait úgynevezett penitenciálékban fektették le, amelyek meglehetősen szigorúan szabályozták a házastársi érintkezést. A Cominianus (Cummean) néven ismert VII. századi ír penitenciálé többek között az orális és anális szexet, valamint a maszturbációt is tiltotta.
A 700 körül született Paenitentiale Theodori többek között a következő büntetésekkel fenyegette a magukkal nem bírókat: az Úr napján történő szexuális együttlét még csak 1-3 napos vezeklést vont maga után, a hátulról való közösülés esetén ez 40 napra ugrott, a nőknek pedig az abortusz esetén is komoly megvonással kellett számolniuk.
A legnagyobb bűn
A penitenciálé extrémebb eseteket is számba vett: eszerint annak, aki egy másik férfival vagy egy állattal paráználkodott, tíz éven át kellett böjtölnie. Ha valaki beszennyezte magát (értsd: önkielégítést végzett), a penitenciálé szerint négy napig tartózkodnia kellett a húsevéstől. Máshol azt olvashatjuk, hogy aki a saját magával való fajtalankodásra vágyik, de végül nem teszi meg, 40 (vagy 20) napig kell böjtöljön.
A legnagyobb bűnnek a szájba történő ejakulálás számított: a magját egy másik személy szájába ürítő férfinek egész életében bűnbánatot kellett gyakorolnia.
A bujaság szabályozott keretek között történő gyakorlására a házasság mellett a prostitúció szolgált. A szent köteléken kívüli szabályozott örömszerzés intézménye iránt – amelynek létezését Szent Ágoston és Aquinói Szent Tamás is nélkülözhetetlennek, a társadalmi béke fenntartása zálogának tekintette – a XI–XII. században a kereszteseknek köszönhetően egyre nagyobb kereslet mutatkozott.
Bár bűnös tevékenységnek számított, a középkori Európa városaiban szükséges rosszként általában eltűrték.
