Elveszítette stabilitását az atlanti-óceáni áramlatrendszer, és összeomlásának korai jelei mutatkoznak a Potsdami Klímakutató Intézet munkatárásának új tanulmánya szerint. A kutatást ismertetve az MTI azt írja, az atlanti meridionális áramlási rendszer (AMOC) a meleg vizet északabbra, a hideget délebbre irányítja, biztosítva, hogy a magasabb szélességi körön fekvő szárazföldi területek – köztük Európa – klímája viszonylag enyhe legyen.
A Potsdami Klímakutató Intézet tudósa, Niklas Boers a Nature Climate Change című tudományos lapban mutatta be kutatásának eredményét, amely szerint az áramlási rendszer soha nem volt ennyire gyenge az elmúlt ezer évben, mint most. Azt nem lehetett tudni, hogy ennek hátterében a keringésben bekövetkezett változás, vagy valóban a dinamikai stabilitás elvesztése áll. A különbség döntő jelentőségű – mondta Boers.
Az áramlatrendszerre az Atlanti-óceán melegedése közvetlen hatással van, de emellett más tényezők is befolyásolják, például a növekvő mennyiségű édesvíz, amely az olvadó jégtömegekkel, a növekvő csapadékkal és a folyók vizéből kerül az óceánba. A befolyásoló tényezőket tovább kell vizsgálni, de az már most biztos, hogy összefüggésben vannak az ember okozta klímaváltozással. Azt, hogy pontosan mikor fog kritikus mértékben legyengülni az áramlási rendszer, nagyon nehéz megjósolni.
Ez mindenekelőtt attól függ, mennyi szén-dioxid szabadul fel és ezáltal mennyire emelkedik meg a hőmérséklet
– véli a kutató.
Szerinte bizonytalanság van abban is, hogy mennyire fog felmelegedni az Északi-sarkvidék és milyen erőteljesen növekszik az édesvíz beáramlásának mértéke az Atlanti-óceánba – tette hozzá.
A kutatás legfontosabb megállapítása, hogy a vártnál korábban és jóval nagyobb mértékben fogjuk észlelni a stabilitás elveszítésének egyértelmű jeleit.
Ez azt jelenti, hogy az AMOC egy kritikus határérték felé tart, és minden kibocsátott egy gramm szén-dioxid növeli a valószínűségét annak, hogy eléri ezt a kritikus értéket
– hangsúlyozta a szakember. Szerinte amikor átlépi ezt a pontot, az AMOC néhány évtizeden belül leállhat, ami drámai következményekkel járhat. A leállás komolyan összezavarhatja a nagy esőzéseket, amelyektől Indiában, Dél-Amerikában és Nyugat-Afrikában emberek milliárdjainak tápláléka függ. Európa heves viharokat élhet meg, csökkenhet a kontinens hőmérséklete, miközben az Amazonas esőerdei mellett a déli-sarkvidéki jégtakarót is komoly veszély fenyegetné.
