Amikor III. András király 1301-ben meghalt, István nádor e szavakkal búcsúztatta: „meghalt András, Magyarország jeles királya, az utolsó aranyágacska, amely atyai ágon Szent István királynak, a magyarok első királyának a nemzetségéből, törzséből és véréből sarjadt”.
Pedig a kortársak nem voltak benne biztosak, hogy valóban az Árpádok véréből származik. II. András utolsó gyermeke ( azaz András apja), István ugyanis már az uralkodó 1235-ös halála után született, ráadásul András ekkor már közel járt 60. életévéhez. Ezért merültek fel kételyek az utószülött herceg származásával kapcsolatban:
olyan híresztelések is szárnyra kaptak, miszerint István vér szerinti apja Estei Beatrix állítólagos szeretője, Ampod fia Dénes nádor volt
– írja a Rubicon.hu.
István herceg a király halála után édesanyjával külföldre menekült, majd később beházasodott a velencei Morosini családba, és feleségétől, Tomasinától egy fiúgyermeke született, akit – nagyapja után – Andrásnak neveztek el.
Harc a hatalomért
A Velencében élő Andrást többször megpróbálták felhasználni Kun László király ellenében, azonban 1278-as és 1290-es hatalomátvételi kísérlete egyaránt kudarcot vallott. Így történhetett, hogy amikor László meghalt, éppen Habsburg Albert osztrák herceg fogságában sínylődött. Bár korábban a bárók és nemesek nagy része kétségbe vonta III. András királyi származását, László halála után egy emberként álltak mellé – ennek oka leginkább az a remény volt, hogy uralma alatt lehetőségük nyílik majd a László idején megkezdett politikai ügyeskedések folytatására.
Lodomér esztergomi érsek hamarosan Magyarországra szöktette Andrást, majd 1290. július 23-án megkoronázta Székesfehérváron.
Az új király nehéz helyzetben volt, hiszen uralmát nem csak a külső trónkövetelőkkel szemben kellett megerősítenie, de vissza kellett szorítania az V. István halála óta folyamatosan erősödő oligarchákat is. III. András egyedül a köznemesi tömegekben és a klérusban bízhatott, rájuk támaszkodva igyekezett hatalmát megszilárdítani. A Rubicon.hu cikke szerint megfelelő eszközöket választott helyzete javítására, ahhoz már nem volt elegendő ereje, hogy a fenti intézkedéseket végre is hajtsa.
A bárói famíliák burkoltan, majd nyíltan is felléptek ellene, és elsősorban diplomáciai elszigeteltségét használták ki: térségben ugyanis nem akadt olyan dinasztia, mely ne állított volna ellene trónkövetelőket.
Taktikát váltott
Mivel András oligarchák elleni próbálkozásai hatástalanok maradtak, beletörődött abba, hogy el kell ismernie főbb hűbéresei tartományi uralmát, és taktikát váltott. Öttel közülük szerződést kötött, amivel nem csupán hű támogatókat nyert, hanem szövetségeseket is szerzett a többi önkényúr elleni harchoz. Így az 1299-es év végéig sorra behódoltak előtte a leghatalmasabb bárók, uralkodása utolsó éveire sikerült konszolidálni magyarországi hatalmát, egyúttal pedig nemzetközi helyzetét is megerősítette.
Magyarország látszólag megindult a korai rendi fejlődés és virágzás útján, a történelem azonban ismét közbeszólt: 1301 januárjában III. András váratlanul elhunyt, és az ország soha nem tapasztalt anarchiába süllyedt.
