Henry Webster Mudgett, aki a világ első sorozatgyilkosaként, H. H. Holmes néven vonult be a történelembe, 1861-ben született New Hampshire-ben. Erőszakos, alkoholista apja miatt nehéz gyermekkora volt, kortársai is sokat bántották, a tanulás viszont jól ment neki, 1884-ben orvosi diplomát szerzett.Később úgy fogalmazott, az ördög születésétől fogva benne lakott, „nem tudok változtatni a tényen, hogy gyilkos vagyok, mint ahogy egy költő sem állíthatja meg az őt hatalmába kerítő ihletet” – idézi Holmest az nlc.hu a sorozatgyilkosról szóló részletes cikkében.
Jövedelmező üzletet talált: orvosi laborokból holttesteket lopott, majd azokat felismerhetetlenné tette, majd biztosítási csalásokhoz használta fel őket. Biztosítást kötött az elhunytak nevére, kedvezményezettként saját magát jelölte meg, majd a rendőrségen azt mondta, hogy ő talált rá a holttestre, akiről azt állította, hogy gyilkosság áldozata lett.
A halálház
Gyakran költözött, hogy csalásaira nehogy fény derüljön, a H.H. Holmes nevet pedig azelőtt vette fel, hogy 1886-ban Chicagóba települt volna. A városban vásárolt egy üres telket, ahol nagyszabású építkezésbe kezdett. Hatalmas, egész háztömböt kitevő, háromemeletes szállodát húzott fel rá, amelyet a világkiállításra érkező vendégek fogadására készülve World’s Fair Hotelnek nevezett. A jókora épületet a helyiek egymás között csak a Kastélyként emlegették. A földszinten patikát működtetett, a két felső emeletre pedig Holmes irodái mellé bizarr helyiségek kerültek. Egész labirintust alakított ki:
Amikor az épület elkészült, Holmes elkezdte felvenni a szálloda leendő alkalmazottait. Főként nőket választott, a legtöbbjüktől pedig megkövetelte, hogy életbiztosítást kössön, amelyben őt jelöli meg kedvezményezettként. Mivel sokan közülük a világkiállítás miatt jöttek Chicagóba munkát találni, ideális célpontoknak bizonyultak, rokonok és ismerősök nélkül. Áldozatai között azonban szeretői, illetve a szálloda vendégei is szerepeltek.
Egyes szobák hangszigeteltek voltak, egy titkos csövön keresztül pedig mérgező gázzal lehetett őket elárasztani. Másokat egy második emeleti szobába kísért, ahol egyszerűen felakasztotta őket, de voltak olyanok is, akiket az irodájában lévő széfbe zárt és hagyott megfulladni.
Emellett volt még egy szoba, amelynek az ajtaját kinyitva csak egy téglafalat láthatott az egyszeri szemlélő. Ebbe csak egy plafonba épített csapóajtón keresztül lehetett bejutni, Holmes pedig arra használta, hogy áldozatait ide zárva magára hagyja, majd később, amikor belehaltak az éhezésbe vagy a szomjúságba, visszatért értük. A pokoli szállodában a holttestek eltüntetésére is megvolt a megoldás: Holmes titkos csapóajtókat és ledobókat, valamint egy álliftet is építtetett, amelyek segítségével észrevétlenül tudta az alagsorba juttatni a holttesteket.
Akár 100 gyilkosság
Áldozatait változatos módon tüntette el: volt, akinek a holttestét egyszerűen elégette a pincében lévő két hatalmas kályhában, volt, akinek a tetemét oltott mésszel feltöltött gödrökbe dobta. De több holttestet szakszerűen kipreparált, a csontvázakat pedig – orvosi kapcsolatait felhasználva – szép haszonnal értékesítette orvosi egyetemek, főiskolák számára.
Holmes végül a biztosítási csalások miatt került horogra, képbe került természetesen a szálloda is, amit a rendőrök egy hónapig tartó vizsgálódás során darabokra szedtek. Feltárták a kínzókamrákat és a titkos járatokat, de ennél is fontosabb, hogy több csontot, hajszálat, ruhát és ékszert találtak, amelyek alapján lehetővé vált Holmes néhány korábbi áldozatának azonosítása.
Gyanítható azonban, hogy ennél jóval több gyilkossághoz volt köze, egyes kutatók azt sem tartják kizártnak, hogy a Kastélyban 100 vagy akár 200 embert is eltehetett láb alól. Holmest 1896. május 7-én akasztották fel, a philadelphiai Moyamensing börtönben, a Kastély épülete ma már nem áll, 1895 augusztusában porig égett, majd 1938-ban bontották el teljesen.
