Kiss Béla 1914-ben , a nagy háború kitörésekor már 37 esztendős volt, első körben nem is kapott behívót, de ő önként jelentkezett szolgálatra. Elszorult a helyi asszonyok szíve, a szőke, kék szemű, hetyke bajszú bádogos ugyanis a település Casanovája volt.
Csalta az asszony, bosszút állt
Feleségével költözött Cinkotára még 1900-ban, de az asszony csalta, egy idő után már nem is titkolta zenész szeretőjét. Aztán az asszony és a lovagja is eltűnt, Kiss szerint megszöktek, ami teljesen hihető is volt. A biztos eleganciával rendelkező jóképű férfinél egymásnak adták a kilincset a nők, csak az óriási bádoghordók gyűltek az udvarán.
Amikor a községi megbízott rákérdezett, mik azok, Kiss azt mondta, a közelgő háború miatt benzint halmoz fel bennük. Aztán 1916-ban fény derült a hordók igazi funkciójára, erről két verziót ismerünk. A másik szerint a ház tulajdonosa, Kresinszky Márton érkezett, hogy a helyi gyógyszerész segítségével némi felújítást végezzen az ingatlanon.
Potenciazavar?
A nyomozás kiderítette, hogy Kiss Bélának 1903 és 1914 között a bádogosnak 74 nővel volt viszonya, gyilkolni viszont csak 1912 után kezdett. A modern kutatások szerint Kiss potenciazavarral küzdött, felesége valószínűleg ezért tartott szeretőt – a férfi viszont már jóval korábban és sokkal többször félrelépett, saját magának is bizonygatva férfiasságát.
A háborús zűrzavarban lehetetlenség volt Kiss vezetéknévvel bárkit is megtalálni, de a hivatalos katonai jelentés szerint a férfi 1915-ben a szerbiai Valjevóban fogságba esett, majd tífuszban meghalt. A nyomozók viszont ebben nem voltak teljesen biztosak, nem is zárták le az ügyet. Később felröppentek hírek arról, hogy Budapesten látták, a francia idegenlégióban és New Yorkban tűnt fel. Soha nem fogták el.
A ponyva felkapta
A ponyvaszerzők persze azonnal lecsaptak Kiss Béla történetére – derül ki a Politikatörténeti Intézet korabeli sajtóhíreket feldolgozó weblapjáról. Méghozzá hatalmas sikerrel. A Magyarország szerzője a lap 1916. május 18-i számában kikelt az ellen, hogy a fővárosi olvasók – különösen a hölgyek – mennyire imádják zabálják a sorozatgyilkosságot feldolgozó ponyvákat, és beavatkozást sürgetett:
Nagyon szabadjára engedik éppen az utóbbi időben a ponyvairodalom terjesztését. Hiszen most minden írást, ami nyomdafesték alá kerül, gondosan kezelnek, tehát a ponyvairodalmat is könnyen megrendszabályozhatnák.
Az őrületnek persze nem lehetett gátat szabni, a szerző csak magában dohoghatott.
Szóval éppen azok tartják fenn az ilyesfajta ponyvairodalmat, akikről fel sem tételezné az ember. Tehát, hogy a közönség műveltsége szünteti majd meg a ponyvairodalmat, úgy látszik kicsit elhamarkodott vélemény.
