Az Újvilág „benépesítése” az európai hatalmak által korántsem volt olyan egyszerű, mint azt gondolnánk, hátborzongató példa erre Roanoke szigete a mai Észak-Karolina partjainál. Walter Raleigh 1584-ben, I. Erzsébet királynőtől kapta meg a területet, hogy ott kolóniát alapítson: egy évvel később Richard Grenville és Ralph Lane vezetésével 107 telepes szállt partra a szigeten. És itt kezdődött a rejtélyek sora.
Grenville lopással vádolva a közelben élő indiánokat felégette Aquascogoc nevű településüket, majd elhajózott Európába ellátmányért. Mikor visszatért, a települést üresen találta, bár ebben még nincs semmi titok.
Az őslakosokkal érthető módon nem éppen baráti viszonyt ápoló európaiak inkább haza tértek Francis Drake kapitánnyal, aki egy expedíciójáról visszafelé tartva kötött ki Roanoke-ban – írja a Múlt-kor.hu az első észak-amerikai brit kolónia történetét bemutató cikkében.
Csak egy csontváz
Grenville tehát a hátrahagyottak hűlt helyét találta csak, ezért rakományával együtt visszafordult, de a helyszínen hagyott 15 katonát. Raleigh nem adta fel a tervét, hogy Roanoke-ból ismét működő telepet csináljon, ezért 1587-ben új expedíciót szervezett. ennek vezetője Raleigh barátja, a művész John White 1587 nyarán kötött ki a régi település helyén.
Az új telepesek azon nyomban fordultak is volna vissza, ám a flotta parancsnoka nem engedte őket vissza a hajóra, így hát megépült a második roanoke-i település. Hevenyészett erődítéssel vették körül, életük cseppet sem volt irigylésre méltó, miután csak az Angliából hozott készleteikre támaszkodhattak. A helyi növénykultúrát ugyanis nem ismerték eléggé, a helyi, Croatoan indiánok segítségére pedig – az előzmények ismeretében mondhatni jogosan – nem számíthattak. White sikertelenül próbált velük békét kötni, ezért Angliába indult élelemért és erősítésért.
Mindenki eltűnt
Csakhogy 1588-ban Anglia épp élet-halál harcot vívott a spanyol Legyőzhetetlen Armada ellen, ezért White csak egy, a karibi térségbe induló kalózflottát vett rá, hogy kössön ki Roanoke-ban. Éjjel érkezett 1590. augusztus 18-án, nagyobb tüzet látott égni, mielőtt nappal partra szálltak volna, és hogy jelezzék érkezésüket, egész éjjel hangosan énekeltek.
Miután azonban másnap partra léptek, a szigeten senkit nem találtak, mindössze az avar és korhadt fák égtek, és néhány indiánokhoz tartozó lábnyomot találtak.
A helyzet viszont a legkevésbé sem volt egyértelmű. White ugyanis korábban abban egyezett meg a többiekkel, hogy ha a helyi indiánok támadásának lesznek kitéve, akkor felhagyják a kolóniát, és máltai kereszteket vésnek a fába a távozásuk jeleként. Csakhogy egyetlen ilyet sem talált, kivéve az erődítés egyik oszlopában a „Croatoan”, valamint egy közeli fán található „Cro” feliratot.
Ráadásul a házakat szabályszerűen lebontották, ami a máltai keresztek hiányával együtt arra utalt, hogy Roanoke lakói békében távoztak a helyszínről. Komolyabb vizsgálódásra nem volt lehetőség, egy készülő vihar ugyanis távozásra késztette a flottát. A telepesek felkutatására csak évekkel később történtek bátortalan próbálkozások eredmény nélkül.
Beolvadtak?
Nem kizárt, hogy Roanoke sorsa erőszakos véget ért, mert az elpusztításában érdekeltek voltak a spanyolok és a helyi indiánok is. A spanyoloknak rengeteg okuk lehetett az angol bázis felszámolására, ám a spanyol támadás elméletének ellentmond, hogy a fennmaradt iratok szerint még 1600-ban is azt keresték, merre lehet Roanoke.
Több, az 1600-as évek első évtizedéből, „hallomásból származó” információ is ismert arról, hogy a telepeseket az indiánok mészárolták le, ami az előzmények ismeretében nem elképzelhetetlen. Mindennek azonban alapvetően ellentmond, hogy White nem talált olyan nyomokat, amelyek Roanoke erőszakos elfoglalására utaltak volna.
Az egyik legnépszerűbb teória Roanoke sorsával kapcsolatban az, hogy a telepesek egy közeli indián csoport védelme alá húzódtak, ám a helyi törzsek hatalmi harcában a vesztesek oldalára kerültek, így a férfiak vélhetően áldozatul estek a háborúnak. A nők és a gyermekek pedig alighanem valamelyik indián törzs fogságában élték le az életüket.
