Mondják, hogy a szem a lélek tükre, és egy friss kutatás alapján úgy tűnik, az intelligenciáé is: a Georgia Műszaki Intézet azt találta, hogy minél nagyobb a pupilla, annál intelligensebb valaki – számolt be róla a Sicentific American.
A kutatók érveléssel, figyelemmel és memóriával kapcsolatos kutatásokat végeztek, és rájöttek, hogy a pupilla mérete jól megjósolhatja azt, ki mennyire intelligens. Sőt, a háromrészes kutatás során megállapították, hogy
A szakértők először akkor figyeltek fel erre az összefüggésre, amikor azt akarták megvizsgálni, mennyi mentális energiába telik a kísérleti alanyoknak memóriával kapcsolatos feladatokat megoldaniuk. Végül több mint 500 résztvevő bevonásával elkészítették a kifejezetten alapvető pupillaméreteket vizsgáló kutatásukat. Egy átlagembernek nagyjából 2-8 milliméter átmérőjű lehet a pupillája, ez a szem közepén található fekete folt, amit az írisz vesz körül. A pupillák mérete folyton változik a fényerősség és az érzelmeink, gondolataink hatására is, így kutatási szempontból csak az alapméret meghatározása volt a számottevő.
A nagyobb pupillaméret nagyobb intelligenciáról, figyelemről és egy kicsit nagyobb munkamemóriáról árulkodott. A pupillaméret fordítottan arányos volt az életkorral: az idősebb alanyoknak rendszerint kisebb volt a pupillaátmérőjük.
De miért lehet ez így? A pupilla működése összefügg az agy locus coeruleus régiójával, ami az idegrendszer számos struktúrájához kapcsolódik. Itt noradrenalin szabadul fel, ami mind neurotranszmitterként, mind hormonként funkcionál az agyban, és olyan folyamatokat szabályoz, mint a memória, a tanulás, a figyelem vagy a megfigyelés. A locus coeruleus régió rossz működése megbontja a szervezett, precíz agyi aktivitást. Ez a szervezettség annyira fontos, hogy az agy nagy energiát fordít rá, és ha nem megfelelő, az olyan betegségek kialakulásában is szerepet játszhat, mint az Alzheimer-kór vagy a hiperaktivitási zavarok.
A kutatók egyik teóriája az, hogy a nagyobb pupilla nagyobb szabályozó aktivitással jár a locus coeruleusban, ami nyilvánvalóan a kognitív funkcióknak is kedvez. Ennek bizonyítására azonban még további kutatásokra lesz szükség.
