Az indonéziai Celebesz déli részének barlangfestményei a legősibb ismert ábrázolások közé tartoznak. Az egyik üregben vörös pigmenttel hoztak létre tenyérlenyomatokat 39 ezer éve, egy másik barlangban pedig a legkorábbi állatábrázolás látható.
Egy friss tanulmány alapján a művészet ezen korai példái nincsenek biztonságban, úgy tűnik, az éghajlati átalakulás a rajzokat is fenyegeti – írja a CNN.
A szakértők az 1980-as évek óta vizsgálják a helyi festményeket, de csak a közelmúltban mérték fel korukat, illetve ismerték fel jelentőségüket. A régészek úgy gondolják, hogy a térségben rengeteg ősi barlangrajz vár még felfedezésre.
A kutatók 11 barlangot és sziklaereszt tanulmányoztak a Maros-Pangkep régióban, a helyi alkotások 45-20 ezer évesek. Az adatok alapján a hőmérséklet és a páratartalom ismétlődő változása miatt haloklasztika jelentkezik, ami sókristályok kialakulásával jár. Huntley szerint a térségben mindenhol jelen vannak a sók az üregek falain, és roncsolják a köveket, illetve a rajtuk lévő rajzokat.
A szakértők úgy vélik, hogy a jelenség hátterében részben a klímaváltozás áll. A csapat szerint a helyi barlangoknak olyan átfogú felügyeletre lenne szükségük, mint Európa híres lelőhelyeinek, így lascaux-i barlangnak és az Altamira-barlangnak.
A spanyolországi és franciaországi rajzok egy éghajlati szempontból stabilabb környezetben találhatóak. Az indonéziai ábrák sérülékenységét növeli, hogy az európai barlangrajzokkal ellentétben jellemzően a felszínhez közel láthatóak, ahol jobban ki vannak téve a környezeti hatásoknak.
