A tavalyi évben 71 tudományra új fajt, 6 alfajt és 3 nemzetséget írtak le a Magyar Természettudományi Múzeum (MTM) munkatársai a világ 28 országából, Afrika déli csücskétől Eurázsián át Új-Guinea szigetéig – az „újdonságokról” itt olvashat részletesebben. Mielőtt bárki felháborodna, hogy miközben mi a karanténban ücsörgünk, a tudósok beutazzák a világot, nem erről van szó. Az újonnan azonosított 69 állat (zömében rovarok) és két zuzmó mind a múzeum gyűjteményéből való, korábbi expedíciók eredményeként kerültek Magyarországra.
Miért rendkívül fontos feladat a biodiverzitás kutatása? Miért tekinthetjük ma már egyfajta versenyfutásnak az új fajok felfedezését, és miért elengedhetetlen a múzeumokban található szaktudás? Erről beszélgettünk Dr. Vas Zoltán biológussal, az MTM Hártyásszárnyúak gyűjteményét vezető főmuzeológusával.
Kittenberger örökségén is dolgoznak
Kezdjük azzal, hogy a tudományra új faj eddig teljesen ismeretlen, most először azonosított fajt jelent – nem tudálékosságról van szó, hanem így lehet megkülönböztetni a faunára új fajtól, ami egy már ismert, de adott területen újonnan megjelenő fajt takar, mint például a tigrisszúnyog Magyarországon.
A múzeum gyűjteménye tehát telis-tele van preparált, tartósított állatokkal és növényekkel, a muzeológus kutatók egyik legfontosabb feladata pedig ezek tudományos feldolgozása, és az eredmények közlése. Rendkívül aprólékos és szinte végeláthatatlan munkáról van szó, a Magyar Természettudományi Múzeum viszonylatából még a XIX-XX. század fordulóján élt Kittenberger Kálmán gyűjtéseiből is vannak feldolgozatlan tételek.
Pótolhatatlan szaktudás
Ha valamely példányt nem tudnak egyértelműen meghatározni, elő kell venni az összes szóba jöhető faj leírását, a típuspéldányok fotóját, esetleg magát a típuspéldányt a múzeumok közti kölcsönzés rendszerén belül.
Amennyiben a sejtés beigazolódik, meg kell adni a legrészletesebb morfológiai leírását, el kell nevezni, és a tanulmányt publikálni. Ezzel kezdődik meg egy faj tudományos története
– magyarázza a 24.hu-nak Vas Zoltán.
Mindez pedig olyan szakembert kíván, akinek több éves, évtizedes tapasztalata van adott, szűk állatcsoport kutatásában. Világszinten kevés az ennyire specializálódott biológus, őket néhány kutatóintézettől eltekintve a világ természettudományi múzeumai fogják össze. Ezért fordulhat elő, hogy 11 kutató egyetlen év alatt 71 új fajt határoz meg csak az MTM már meglévő gyűjteményéből.
A példa kedvéért Vas Zoltán a hártyásszárnyúak, azon belül is a darazsak szakértője, rajta kívül itthon senki nem foglalkozik ennyire behatóan ezekkel a rovarokkal. Ennek köszönhetően mindeddig 44 tudományra új (köztük két hazai) és 90, a magyar faunára új fürkészdarazsat azonosított – talán ebből érezhető a leginkább a múzeumokban meglévő szaktudás jelentősége.
Több millió állatot kell még felfedezni
És miért fontos új fajok felfedezése, azaz a biodiverzitás-kutatás? Logikusan azért, mert ha egy faj a tudomány számára ismeretlen, akkor nincs mellette semmiféle tudás, ismeret. Nem tudjuk felmérni a jelentőségét, legyen szó akár adott ökológiai rendszerben betöltött szerepéről, akár az „emberi hasznosítás” lehetőségeiről. Csak két példa: a fürkészdarazsak nagyon hasznosak a mezőgazdaság számára a biológiai védekezésben, számos állat, növény vagy gomba pedig a humán gyógyászatban alapvető jelentőségű.
Zömében nem túl látványos, apró élőlényekről, főleg rovarokról van szó. A felfedezésekkel párhuzamosan viszont elképesztő mértékben folyik a rombolás is: a klímaváltozás, erdőirtás, természetrombolás, környezetszennyezés napi szinten töröl el fajokat a föld színéről. Megbecsülni sem lehet a kihalás nagyságrendjét, de biztosak lehetünk benne, hogy az eltűnő fajok jó részét még csak nem is ismerjük.
Eltűnhet, mielőtt megismernénk
Tavaly nyáron írtunk arról, hogy az emberi tevékenység egyelőre a kétéltűeket fenyegeti a legkomolyabban, ebben említettünk egy gyomorköltő békát. A tudósok felfigyeltek rá, hogy tanulmányozása révén egyes emberi gyomorbetegségeket lehetne gyógyítani, ám amikor visszatértek az állat élőhelyére, már egyetlen egyet sem találtak, a faj kipusztult.
Hazánk élővilága is erősen átalakulóban van, már most egyértelmű, hogy mediterrán fajok húzódnak északra.
A hazai faunában egyre több a mediterrán elem, és nem tudjuk, hosszabb távon milyen hatással bírnak majd. Egyesek nem sok vizet zavarnak, a laikus észre sem veszi őket, míg mások komoly pusztítást vihetnek végbe az őshonos fajok körében vagy akár a mezőgazdaságban
– emeli ki a biológus.
Szűkebb témánkra visszatérve, könnyen előfordulhat, hogy a most régebbi, akár évszázados példányok alapján leírt 71 faj némelyike már nincs jelen természetes környezetében. Ez leginkább a kis területen élő, speciális igényű vagy nehézkesen helyet változtató fajokkal fordulhat elő a legkönnyebben, például endemikus csigákkal.
