A Kárpát-medence X. századi leletanyagában viszonylag ritkán tűnnek fel állatábrázolások – annak ellenére, hogy a természeti környezet gazdag és változatos állatvilággal vette körül őseinket, és háziállataik is nagy számban voltak. Ritka, de nem példa nélküli, a valós állatfajok mellett pedig megjelennek a mitikus, sokszor nehezen azonosítható lények is – ezekből ad ízelítőt a Határtalan Régészet téli számában Bollók Ádám régész Képzeletbeli lények a 10. századi Kárpát-medencei régészeti emlékeken című cikkében.
Kehelyfejű, növénylábú lény
Sas, bagoly, róka, farkas, szarvasmarha, ló mellett az állatokkal díszített emlékek egy másik csoportjába tartoznak azok a lények, amelyeken felismerhetők ugyan egyes állatok testrészei, ám a maguk valójában az emberi képzelet szülöttei. Egyesek azonosítása így sem okoz nehézséget, más esetekben viszont csak találgatni tudunk.
Ide tartoznak a griffek, amelyek legmegszokottab formája a sas fej, sas szárny és oroszlán test, de az z idők során többféle fejformával vagy akár szárnyak nélkül is ábrázolták. A Kárpát-medencében előkerült tárgyakon két idegen eredetű övdíszen találkozunk griffekkel.
A Mindeszentről előkerült, bizánci típusú csaton a klasszikus ábrázolással találkozunk, ám a benepusztai sírban talált, Karoling eredetű szíjvégen a szárnyas lényt virágkehely formájú fejjel jelenítették meg. Ugyanezt a kettősséget látjuk a helyben készített emlékeken: hol a szárny nélküli négylábú csőre, hol a virágkehely alakú fej sejteti, hogy griffel van dolgunk. Az ibrányi, ezüstből készült hajfonatkorongpár lénye kifejezetten érdekes. Négy lába van, a feje kelyhet formál, és
Más darabokon már az állat feje is növényi formát ölt, ezzel szinte teljesen elmosva a növény- és az állatvilág közötti határt, avagy megteremtve a kettő közötti átjárást.
Képzeletbeli oroszlán
A Kárpát-medence X. századi lakóinak szemében bizonyos fokig szintén a képzeletbeli lények közé tartoztak az oroszlánok, hiszen igencsak messzire kellett volna eljutniuk, hogy ilyen állatokat lássanak. Kizárni persze nem lehet, hogy követként idegen országokban járó, vagy hadat viselő férfiak ne találkozhattak volna személyesen is élő oroszlánnal.
A cikk azonban megjegyzi, hogy a tárgyakon is feltűnő ábrázolásokat biztosan nem ilyen találkozások ihlették. Az oroszlánt ábrázoló emlékek egy kis része „import tárgy”, nagyobb része azonban itt készült, mint például a női rozettás lószerszámzatok szíjazatához tartozó szíjvégek többsége. Azt is hozzá kell tenni, hogy pusztán sörényükről és esetenként testtartásuk alapján következtethetünk arra, hogy az ábrázolások hátterében egykor más művészeti emlékeken megjelenő oroszlánok állhattak.
A képtípust már a magyarok IX. századi szállásairól, illetve azok tágabb környezetéből ismert leleteken is megtaláljuk. Így valószínűsíthető, hogy az oroszlán alakja a muszlim világból a steppevidékre elkerült tárgyakon jutott el a magyarok ötvöseihez, akik azután saját termékeiken is megjelenítették.
A korabeli feljegyzések hiánya miatt azonban nem tudjuk, milyen állatként azonosították őseink ezeket a lényeket.
