Tudomány

Vámpírok bujkálnak a világegyetemben

Az Algol-típusú változócsillagok olyan kettős objektumok, amelyek nevüket prototípusukról, a Perseus csillagképben található, kifejezetten fényes Algolról kapták.

Ezen rendszerekben az eredetileg nagyobb és fényesebb objektum anyagát fokozatosan szívja el társa, így az halványabbá válik.

Egy közelmúltban megjelent tanulmányban olyan folyamatot mutatnak be, amely segítheti az ilyen anyagelszívást – írja az IFLScience. Csiang-dong Si, a Kínai Tudományos Akadémia munkatársa és kollégái a KIC 06852488 jelű kettőscsillagot vizsgálták, a rendszer egy pulzáló, illetve egy nagyon erős mágneses terű tagból áll. A csapat a NASA TESS és Kepler űrtávcsőjét felhasználva képes volt felmérni a csillagok fényének változásait.

Alan Dyer/Stocktrek Images / Getty Images

Úgy tűnik, a rendszernél az O’Connell-hatás figyelhető meg. Ahogy a két objektum kering, időnként egymás előtt haladnak el, ezt a folyamatot a fénygörbe alapján képesek észlelni a szakértők. A csillagok pályájukon mozogva elméletileg két azonosan erős fényességmaximumot érnek el, az O’Connell-hatás miatt azonban az egyik elhaladás jóval látványosabbá válik.

Seng-bang Csian, a Jünnani Obszervatóriumok kutatója szerint a jelenségre magyarázatot adhat egy, a nagyobb csillagon kialakuló forrópont, illetve a kisebben kifejlődő hidegpont, ha az objektumok szinte szimmetrikusak a Lagrange 1-ponttal. Ez azt a pontot jelöli, ahol a két csillag tömegvonzása kiegyenlíti egymást. Az objektumok felületén kialakuló foltok a mágneses aktivitásra utalnak, ebben az objektumok közötti gravitációs tömegvonzás is szerepet játszhat.

A szakértők az eredmények alapján úgy gondolják, hogy a rendszerben az anyagátadást a mágneses aktivitás irányíthatja.

Ajánlott videó

Olvasói sztorik