Zágráb közelében márciusban pattant ki egy 5,3-as magnitudójú földrengés, azóta is folyamatosak az utómozgások. Hétfőn aztán újabb, 5,4-es rengés rázta meg déli szomszédunkat, amit kedden a környéken óriásinak számító, 6,4-es követett – ez utóbbi Magyarország nagy részén is jól érzékelhető volt, sokakban riadalmat okozott.
Mi váltja ki ezt a „földrengéssorozatot”? Miért tapasztalunk a laikus logikával szemben álló módon erősebb utórengéseket, mint amilyen a „főrengés” volt? Erről kérdeztük Dr. Timár Gábor geofizikust, az ELTE Geofizikai és Űrtudományi Tanszékének tanszékvezető egyetemi tanárát.
Afrika ránk préselődik
A földrengésekről tudjuk, hogy kőzetlemezek határainak közelében pattannak ki, amikor az egymásnak préselődő roppant tömeg keltette energia felszabadul, a kőzetlemezek pedig törnek, gyűrődnek, elmozdulnak egymáshoz képest. Ilyen határterület húzódik az Adriai-tenger horvát partjai közelében, ahol
az afrikai kőzetlemez északi pereme évente néhány milliméteres sebességgel préselődik az eurázsiai kőzetlemezhez
– magyarázza a professzor a 24.hu-nak.
Úgy képzeljük el, mint amikor a gyorsabban haladó autó nekiütközik az előtte lassabban haladónak: a lökhárítók felgyűrődnek, és ha elég nagy az energia, a két jármű oldalirányban is kitér. Ugyanígy a kőzetlemezek összenyomódása keltette energia okozta a hétfői és a keddi földrengéseket.
Ez gyűrte fel a múltban a Dinári-hegységet, és okozza folyamatosan a kisebb kőzetlemezek elmozdulásait. Most kisebb részben préselésről, nagyrészt oldalirányú elmozdulásról volt szó, ezt érzékelhettük kedd kora délután Magyarországon is. A kontinentális lemezperem Horvátországon kívül érinti Szlovéniát és Olaszország északi részét is, Afrika nyomásának köszönhetően ez a régió földtani szempontból meglehetősen aktív, itt keletkeznek a legnagyobb földrengések hazánk közelében.
Melyik a főrengés?
A hétfői után senkit nem értek váratlanul az utórengések, de mi magyarázza, hogy ezek jóval erősebbek voltak? Valójában csak utólag, a felszín lenyugvása után tudjuk definiálni a történteket: a legerősebb rengést tekintjük főrengésnek, a korábbiakat elő-, a későbbieket pedig utórengéseknek.
Nagy általánosságban igaz, hogy az első rengés a legerősebb, majd lassan elhal az egész, de nem mindig. Ebből a szempontból tehát nem mindennapi jelenséget tapasztaltunk meg, amikor már önmagában is jelentős erejű, 5-ösnél komolyabb rengések vezették be a még nagyobbat. És lehet, hogy nincs is vége, bár a 6,4-esnél lényegesen erősebb ebben a térségben nem igazán alakulhat ki.
A földrengések erejét ugyanis több ismert tényező befolyásolja. Egyrészt a kőzetlemezek mozgásának sebessége, ami itt a Japán vagy Dél-Amerika térségében jellemző 6 centiméter/évnek csupán töredéke. Másrészt az egymásnak nyomódó kőzetek összetétele, hőmérséklete, földtani környezete, de ne vesszünk el a részletekben, a lényeg:
ekkora elmozdulás nem maradhat önmagában, a következő napokban, hetekben érdemi utórengésekre számíthatunk
– emeli ki Timár Gábor.
A Kárpát-kanyar és Magyarország
Bár Horvátországban – kisebb nagyobb intenzitással – immár 10 hónapja mozog a föld, ez semmiképpen nem jelenti azt, hogy bármilyen, földtanilag aktívabb periódusról lenne szó: teljesen természetes, szokványos jelenség. A feszültség mérséklődik, és egy időre ismét beáll a látszólagos nyugalom.
A földrengéseket nem tudjuk előre jelezni, de azt igen, hogy mely területeken, milyen maximálisan várható magnitúdóval és átlagosan milyen gyakorisággal következnek be. A már említett Horvátország–Szlovénia–Észak-Olaszország vonalon nagyjából 30 évente valószínű a Richter-skála 6-os fokozatát meghaladó földmozgás.
Ami a mai Magyarországot illeti, az elmúlt több mint ezer évben nincs tudomásunk komolyabb mozgásokról. A legerősebb hazai földrengés Komáromot sújtotta 1763-ban: komoly pusztítást okozott, de valószínűleg nem érte el a 6-os magnitúdót.
A pusztítás mértéke
Végezetül érdemes kitérni arra is, amit már számos, hasonló témájú cikkünkben leírtunk, hogy a földrengéseket két módon skálázzák. Az egyik az úgynevezett magnitúdó-, vagy közismert nevén a Richter-skála, ami a geofizika eszközeivel a kőzetlemezek törése során lezajlott folyamatok energiáját adja meg. Értelemszerűen nincs felső határa, de a 9-es fokozatnál lényegesen erősebbet eddig nem mértek.
A másik a rengések hatását szemlélteti egy 12 fokú intenzitás-skálán. Az 1-es erősség még az emberek számára nem is érzékelhető, a 2-est már megérezzük, 5-ösnél megrepednek a házfalak és így tovább, míg a 12-es fokozat már a totális pusztulás. Ez a mérték nem egzakt, helyről-helyre változik, hiszen a pusztítás mértéke az épületek minőségén, a földrajzi távolságon és még tucatnyi egyéb tényezőn múlik.
