Budapest messzire nyúló és rendkívül színes múltjának köszönhetően fővárosunk területének jelentős része régészetileg védett terület. Kissé lecsupaszítva ez annyit tesz, hogy különböző egyéb források alapján a szakemberek még akkor is tudják, hogy valahol szinte biztosan múltunk kincseit rejti a föld, ha adott területen még nem is végeztek korábban ásatást. A város beépítettségét tekintve erre általában random módon, nagyobb építkezések előtt van lehetőség.
A régészeti feltárás ugyan idő- és pénzigényes a beruházó számára, ám elkerülhetjük általa, hogy értékes leletek vesszenek el akár észrevétlenül. Sarkos példa, de nyilván senki nem örülne annak, ha mondjuk Árpád nagyfejedelem maradványai egy sitthalom alján végeznék csak azért, mert senki nem vette észre a markoló kanalában a csontokat. A kellemetlenségek dacára viszont elmondhatjuk, vállalkozók és régészek együttműködése egyre jobb, remek példa erre a Margit körúti feltárás is.
Ezzel pedig rá is kanyarodtunk konkrét témánkra: két hete jelent meg a hír, miszerint a Margit körút és a Rómer Flóris utca kereszteződésében épülő Homework irodaház kapcsán induló ásatáson egy egész temetőre bukkantak. A munka most ért abba a fázisba, hogy a feltárást vezető régész, Dr. Papp Adrienn, a Budapesti Történeti Múzeum munkatársa részleteket árulhatott el a 24.hu-nak.
Háromezer év a földben
Akik rutinosan használják a 4-es, 6-os villamos „észak-budai” szakaszát, feltehetően jól ismerik a helyszínt, bár eddig nem is sejtették, hogy mindennapi útjuk évezredek tárgyi emlékei és több évszázados emberi maradványok közvetlen közelében vezet. Amint a villamos átjön Budára a Margit hídon, elhagyva a hídfő megállót élesen elkanyarodik, jobbról érkezik a körútba a Rómer Flóris utca, majd feltűnik a Budapest Országúti Szent István első vértanú templom.
Az építkezés a plébánia és a kereszteződés közti, részben most is beépített területet érinti, a régészeti feltárás összesen 1200 négyzetméteren zajlik immár augusztus óta. Buda erődített városfala alig valamivel ettől délre, a Bem József utcán futott le a Dunáig, vagyis történelmileg a város szélén járunk, ami azért ennek ellenére régóta lakott terület – a középkori, kora újkori település tovább, a dombokra már csak módjával húzódott fel, még távolabb pedig leginkább szőlőültetvényeket találtunk volna.
Visszatérve az ásatásra, a 2,5-3 méter „mélységet” elérő munka során több mint háromezer éves betekintést nyerünk a múltba.
Késő-bronzkori temetkezéseket, római és középkori emlékeket azonosítottunk, illetve egy török kori iszlám, és egy azt követő, XVIII. századi temető részletét sikerült feltárni
– mondja a 24.hu-nak Papp Adrienn.
Törökök és magyarok a sírokban
A középkorban, Ágoston-rendiek által épített templom közvetlen közelében egy korábbi szondázó kutatás mintegy 100 sírt mutatott ki, amelyekről a szakemberek biztosra veszik, hogy egykori szerzetesek végső nyughelyei. A most megtalált sírkert viszont mind az oszmán, mind a keresztény időkben polgári temetkezési hely volt: erre utal például, hogy a maradványok közt gyerektől az aggastyánig minden korosztály, illetve mindkét nem képviselteti magát.
Az igazi „nyomozás” azonban csak most veszi majd kezdetét, méghozzá két vonalon. Egyrészt írott forrásokban keresik a temető történetét: kik és mikor kezdték el használni, meddig temettek ide, milyen szűkebb közösségé volt, és a többi. Másrészt antropológusok elemzik a csontokat, munkájuk nyomán pedig ma már egészen elképesztő információkat tudhatunk meg az egyes személyekről.
Kiderül az egészségi állapotuk, életszínvonaluk, ebből adódóan esetleg társadalmi helyzetük, az őket kínzó egyes betegségek, foglalkozásuk, de még azt is meg lehet tudni, adott személy hol élte le élete nagy részét, mielőtt Budán utolérte a halál.
Lehet, nem is sejtették, hogy sírokra temetnek
Tudjuk jól, hogy elődeink általában templomok mellett alakították ki a temetőket, ám laikusként azért mégiscsak furcsa itt az iszlám szál: a XVIII. századi jámbor katolikusok vajon miért temetkeztek egykori török sírok közé? Papp Adrienn tolmácsolásában a válasz egyszerű, feltehetően nem is tudtak róla.
Kezdjük azzal, hogy a középkori plébánia a török megszállás idején elpusztult, a szerzetesek 1707-ben építették fel újra, majd két évtizeddel később egy kolostort. A kápolna azonban rövidesen túl kicsinek bizonyult, ezért 1753-1770 között emelték a ma is látható templomot. A keresztény temető megnyitása is erre az időre, a XVIII. század második felére tehető.
Buda 1686-os visszavívása hatalmas léptékű hadi esemény volt, a pusztítást nagyjából úgy képzeljük el, mint amit a II. világháború hagyott maga után
– szemlélteti a régész.
Ha az oszmán sírkertnek bármi nyoma maradt is a föld felszínén, az csakis olyan kő elem lehetett, amit azon nyomban fel is használtak az újjáépítésnél. Amikor pedig a keresztény temetőt évtizedekkel később megnyitották, már semmi nem utalhatott a terület múltjára. Életszerű azért, hogy egyes sírgödrökkel átvágtak régieket, de még az sem biztos, hogy ha maradványokra bukkantak, azokat emberi csontként azonosították.
Mindez persze nem több előzetes feltételezésnél, a további kutatások és az írott források elemzése remélhetőleg erről is szolgáltat információkat. Mint ahogy arról is, hogy a környéket érintő, intenzív XIX. századi építkezések során tudták vagy figyelembe vették-e, hogy temetőben járnak. Régészeti feltárást akkor nem végeztek, az biztos.
Ez még csak a kezdet
A kívülállót nyilván a koponyák és csontvázak hozzák lázba, ám régészszakmailag Papp Adrienn egy római fibulát (a köpenyt összefogó ruhakapocs) említ a fontosabb leletek között, illetve egy edényégető kemence maradványait mint legértékesebb leletet. Nem tudni még, hogy ez is a rómaiaktól való, vagy már a középkorból származik-e, de mindenképp ritkaságszámba megy.
Az ásatást vezető régész bízik benne, hogy a feltárást még idén be tudják fejezni, bár a terepi munka nagyban függ az időjárástól. Várakozásai szerint találnak még edényégető kemencét – általában több is állt egy-egy műhelyben –, a temetőből pedig még egész biztosan van feltárásra váró részlet a területen.
Ha a villamosról, autóból vagy gyalogosként már munkagépeket látunk a Margit körút és a Rómer Flóris utca sarkán dolgozni, biztosak lehetünk benne, hogy a munka véget ért. De csak ott, a helyszínen: a múzeumban, levéltárakban és antropológiai laborokban lázasan folyik tovább a kutatás. Sorra születnek az eredmények, de még hónapok, évek kellenek, mire kiderül, kik és hogyan éltek a megelőző századokban Budapest e pontján.
