Olyan drámai mértékben csökkent Ausztráliában a kacsacsőrű emlős (Ornithorhynchus anatinus) populációja az elmúlt 30 évben, hogy a szakértők szerint veszélyeztetett fajjá kell nyilvánítani az ikonikus állatot – írja az MTI.
Az Új-Dél-Wales-i Egyetem (UNSW) kutatói nyújtották be javaslatukat hétfőn Új-Dél-Wales állam kormányához egy jelentéssel együtt, amely a faj kihalással fenyegetettségének mértékét taglalja.
Az UNSW jelentése szerint a különleges állat élőhelyének mérete Ausztráliában mintegy 22 százalékkal csökkent az elmúlt három évtizedben.
A szakértők becslése szerint a populáció több mint 50 százalékkal esett vissza a mezőgazdasági célú történelmi területtisztítások, a folyószabályozás és a szélsőséges szárazságok következtében. Az egyre súlyosabb és gyakoribb bozóttüzek is hozzájárulhattak ehhez.
„A kacsacsőrű emlősnek továbbra is nagy veszélyekkel kell megküzdenie. A fenntarthatatlan vízkihasználás és a földtisztítás továbbra is nagy terhet jelent a frissvízi ökoszisztémákra és a jövőben tovább csökkenti az állományt” – mondta a tanulmány vezető szerzője, Gilad Bino.
A javaslatot az egyetem az Australian Conservation Foundation környezetvédő szervezettel, a WWF Ausztráliával és a Humane Society International állatvédő csoporttal közösen nyújtották be.
A faj jelenleg a Természetvédelmi Világszövetség (IUCN) vörös listáján a mérsékelten fenyegetett kategóriába tartozik, az ausztrál környezetvédelmi és biodiverzitás-védelmi törvény (EPBC) értelmében azonban nem számít veszélyeztetettnek.
Besorolásának megváltoztatásával szigorodna a kacsacsőrű emlősöket veszélyeztető fejlesztések ellenőrzése. „Azt is jelentené, hogy nagyobb fókuszt helyezhetnénk arra, mit tehetünk a helyzet javításáért” – mondta Richard Kingsford, az UNSW ökoszisztéma-kutató intézetének munkatársa.
A szakértő kiemelte: a kizárólag Ausztráliában honos állat nem élhet víz nélkül, de ahogy a kontinens egyre szárazabbá válik és az emberek egyre több vizet vonnak el a folyókból,
A kacsacsőrű emlősök száma az elmúlt évtizedekben mintegy a felére csökkent, de a pontos számok nehezen meghatározhatók, mivel rejtélyes, éjszaka aktív állatokról van szó. Az IUCN számukat 30 és 300 ezer között határozta meg 2016-ban.
