Joszif Visszarionovics Sztálin, a Szovjetunió rettegett ura több millió ember halálért volt felelős, ám a propaganda remekül működött. Miután 1953 márciusának elején meghalt, hatalmas tömegek gyászolták őszintén, ravatalához három napon keresztül hosszú, tömött sorokban érkeztek a gyászolók. Akkora volt a sokaság, hogy már képtelenség volt kordában tartani, egyes becslések szerint mintegy 500 embert tapostak halálra.
A tiszteletadás után a testét ágyútalpon, díszsortüzek közepette a Vörös téren álló Lenin-mauzóleumhoz szállították, a balzsamozási procedúra viszont csak november végén zárult le – írja a Múlt-kor.hu. Ezek után üvegkoporsóba helyezték Vlagyimir Iljics Lenin mellé, a kommunista szentélyben.
A politikában eközben megindult a desztalinizáció, a Szovjet Kommunista Párt 1956-os XX. kongresszusán Nyikita Szergejevics Hruscsov feltárta és elítélte a sztálini éra rémtetteit és jogtiprásait. Bebalzsamozott holttestéhez azonban 1961-ig nem nyúltak, amikor is a XXII. pártkongresszuson egy, az ateista, materialista alapokon nyugvó kommunista világban szokatlan jelenet játszódott le. Dora Lazurkina, az SZKP egy idősebb hölgy tagja kért szót – aki korábban 10 évet töltött a sztálini gulágon – és kifejtette:
Ez a beszéd pedig feltette az i-re a pontot, a desztalinizáció utolsó mozzanataként a Generalissimus földi maradványait elvitték a mauzóleumból. A rendőrség 1961. október 31-én a rendőrség kiürítette a Vörös teret és lezárta a környéket, majd az éj leple alatt gödröt ástak a Kremlt körülölelő fal egyik félreeső részén. Ide helyezték Sztálint koporsóba fektetve, amire vastag betonréteget öntöttek, mielőtt elhantolták volna.
Kiemelt kép: Lastochkin Oleg / Sputnik / Sputnik via AFP
