Egy friss tanulmányban a szerzők azt írják: azonosították a leghosszabb fosszilis lábnyomsorozatot – írja a The Conversation. A Matthew Robert Bennett, a Bournemouth-i Egyetem munkatársa által vezetett csapat az új-mexikói White Sands Nemzeti Park területén tárta fel a leleteket. A több százezer nyomot egy kiszáradt tómederben fedezték fel, a maradványok 13-11 ezer évesek. A leleteket a nedves iszap konzerválta.
A nyomok nagy része állatoktól, például mamutoktól származik, de emberi lenyomatokat is találtak. Ezek egy csoportja egyenes, és 1,5 kilométer hosszan figyelhető meg. Úgy tűnik, aki hagyta őket, néhány órával később saját nyomait követve tért vissza. A becslések alapján 1,7 méter per másodperces sebességgel sétált, azaz gyorsabban a kellemes, 1,2-1,5 méter per másodperces gyalogtempónál. A maradaványok viszonylag kicsik, nagy valószínűséggel egy nőtől, esetleg egy serdülő férfitól származnak.
Az útvonal mentén több ponton egy kisgyermek nyomai is kirajzolódnak. Több tízezer év távlatából lehetetlen pontosan rekonstruálni az esetet, de a kutatók arra gyanakodnak, hogy valaki, talán anyja cipelte a gyermeket, néha pedig letette a földre, hogy pihenhessen kicsit. A nyomok formája is arról árulkodik, hogy időnként nagyobb tömeg nehezedett a nőre.
Bennették csak találgatni tudnak, hogy milyen történet állhat a leletegyüttes mögött. Elképzelhető, hogy egy aggódó anya beteg gyermekével sietett valahova, esetleg hirtelen csapott le rájuk egy nagy vihar, de az is lehetséges, hogy valaki épp anyjához juttatott vissza egy gyermeket.
