Mi is beszámoltunk róla augusztusban, hogy Sülysáp mellett egy szántóföldön a hadisírgondozók megtalálták három, a második világháborúban ejtőernyősként szolgált katona sírját. A feltárás nem a hősi halált halt katonák, hanem az egyiküknél talált arany karikagyűrű miatt lett országos szenzáció: ebbe belevésve az „Esztike 1942” feliratot láthatjuk, ami segíthet azonosítani a három elhunyt közül legalább az egyiket. A katonáknál ugyanis nem volt semmilyen irat, sem jegytok, ami a dögcédulákhoz hasonlóan a magyar katonák azonosítására szolgált.
A Honvédelmi Minisztérium Facebookon kért segítséget Eszter megtalálásához, és bár elég kicsi volt az esélye, hogy ő maga még él, azt remélték, a családja talán ráismer az ejtőernyős-feleség (vagy menyasszony) történetére: egy fiatal asszonyéra, aki hiába várta haza a frontvonalról ejtőernyős kiképzést kapott kedvesét.
A legszebb történeteket mindig az élet írja, hiszen szinte csodával határos módon tényleg volt valaki, aki a saját családjának múltját vélte felfedezni a leírásból: 2020. augusztus 23-án érkezett az e-mail a KEHI-hez, hogy valaki magára, egészen pontosan a nagyszüleire ismert az információk alapján. Bencsikné Nagy Ildikó szerint nagyapja, Nagy Endre (született 1919. augusztus 30-án) 1944. november 17-én halt hősi halált Tápiósápon, és Isaszegen temették el. Erről hivatalos igazolást is kapott a Központi Irattártól még 2002-ben. Nagy Endre felesége Kiss Eszter volt, akivel 1942. augusztus 3-án kötöttek házasságot.
Minden stimmelt tehát, csak az nem, hogy a katona veszteségi kartonján az eltemetés helyeként az isaszegi hősi temető állt, ráadásul a feleség neve sem volt feltüntetve, így egy darabig még kétséges volt, hogy valóban ő lehet-e a gyűrű tulajdonosa. A halál okaként harckocsiágyú találata volt bejegyezve, ami viszont megegyezett a csontozaton talált látható sérülésekkel. Némi levéltári kutatás után kiderült, hogy a temetési hely tévesen volt feltüntetve a veszteségi kartonon, ezzel pedig bebizonyosodott, hogy a híressé vált gyűrű, valamint a vele megtalált földi maradványok
Ahogyan arra számítani lehetett, Kiss Eszter már nem él: 1986-ban hunyt el, 64 évesen. De lánya, Nagy Jolán Eszter dokumentumokkal bizonyította, hogy ő valóban Nagy Endre leszármazottja. A Hadtörténeti Múzeumban megrendezett sajtóeseményen a gyűrű ünnepélyesen visszakerült a család tulajdonába, Nagy Jolánt lánya, Nagy Ildikó kísérte el.
„Nem tudom, hol van anyám karikagyűrűje, pedig neki is volt egy” – mondta el a sajtónak a hősi halált halt ejtőernyős lánya. „A lányom szerint valószínűleg nem vették le az ujjáról, amikor a kórházban meghalt.”
Jolánnak nem sok emléke van az édesapjáról, nagyon kicsi volt még, amikor elhunyt. „Arra emlékszem, hogy amikor a hadifoglyok jöttek haza, anyukám kézen fogott, és kimentünk az állomásra. Onnan már sírva mentünk haza” – emlékszik vissza.
A család nehéz anyagi helyzetben élt, az édesanya téglagyárban dolgozott, gyakran már hajnali háromkor elindult munkába. Jolán nem tudott túl sokat az édesapjáról. „Én a gyűrűt nem láttam soha, magával vitte a frontra, így tudott most előkerülni.
De az Esztike az biztos, hogy az én édesanyám Eszter.
Azt is tudtam apámról, hogy ejtőernyős volt, sok irat megvan róla, semmit nem dobtam el én sem, anyukám sem.”
Eszter – vagy ahogy most már egy egész ország ismeri, Esztike – az ötvenes évek derekán ment csak férjhez újra, de Jolán egyke maradt.
A hősi halált halt katonát újratemetik majd, katonai tiszteletadással, szűk családi körben. „Szeretném édesanyám mellé temetni, mert ő most egyedül van” – tette hozzá Jolán. A család egyébként a mai napig azon a Békés megyei településen él, ahonnan Nagy Endre ejtőernyősként a frontra indult, és soha többet nem tért haza.
Kiemelt kép: Farkas Norbert /24.hu
