Ha csak a napi regisztrált esetszámot figyeljük, a koronavírus-járvány „második hulláma” szinte a semmiből robbanást produkált Magyarországon: az új megbetegedések már az elején felülmúlják a tavaszi csúcsokat. A határzáron kívül látványos óvintézkedéseket nem tapasztalunk, elindultak az iskolák, a nyaralók munkába indultak, miközben a távolságtartás, kézfertőtlenítés kikopni látszik a hétköznapokból.
Sőt, egyre hangosabb a „vírustagadók” tábora, tevékenységük most sokkal veszélyesebb, mint eddig bármikor – az előttünk álló időszakban ugyanis kulcsfontosságú lesz az egyéni belátás, felelősségvállalás és kitartás. Szakértők ugyanis úgy vélik, ez a hullám egészen más lesz, mint az előző volt, Dr. Kemenesi Gábor virológus szavai szerint:
nagy valószínűséggel a tavaszihoz mérten komolyabb, nagyobb betegszámot produkáló, és mélyebbre ható járványhullámra készülhetünk.
A jó hír, hogy az elmúlt nyolc hónapban a tudomány rengeteget tanult a vírusról, mondhatni részben megismerte, és bebizonyosodott, hogy a vakcina megérkezéséig is hatékony fegyverek állnak rendelkezésünkre. A rossz pedig, hogy még mindig nem tudunk eleget, miközben a bizonyítottan bevált módszerek alkalmazása, a fegyelem lankadni látszik.
A laikus pedig továbbra is kapkodja a fejét: mi ez a második hullám, miben más, mint a korábbi, miért tesztelnek kétszer? Mi a teendőnk a mostani helyzetben? Milyen „jogot” sért az, aki nem hajlandó maszkot viselni? Ezekről kérdeztük a PTE Szentágothai János Kutatóközpont munkatársát, a Koronavírus-kutató Akciócsoport tagját.
Szigor és enyhítés: a hullámok, mint a tűz
A lazítások hatására nyáron, majd az ősz kezdetén változott az emberek mozgásmintázata. A nyaralásról hazatérve tényszerűen kimutatható behurcolt esetek mellett az iskolakezdés, a munkába való visszatérés, a belterekbe húzódás, és még számos egyéb – ismert vagy ismeretlen – faktor közrejátszik, hogy a vírus most jobban tud terjedni. Nőnek az esetszámok, a járványgörbét meredeken látjuk emelkedni, aminek minden bizonnyal még csak a tövénél vagyunk.
Az úgynevezett hullámok, vagyis az új fertőzések növekedése, majd csökkenése viszont nem valamiféle, a vírusban „kódolt” törvényszerűség hatására jönnek létre, hanem az emberi populációk viselkedése és sok más külső tényező együttesen befolyásolja. A SARS-CoV2 az első hullámát megfelelő járványügyi intézkedésekkel sikerült elfojtani, ám ettől a vírus még nem tűnt el, a vírus diffúz (szétszórt) jelenléte fennmaradt – amikor pedig lazult a gyeplő, egyre több gazdaszervezetre talált és ismét „erőre kapott”.
A járvány dinamikája hasonlít a futótűzhöz. Szélcsendes időben a lángok visszahúzódnak, de a parázs izzik és kúszik tovább, de amint újra feltámad a szél, a tűz ismét tombolni kezd
– magyarázza a 24.hu-nak Kemenesi Gábor.
Ilyen formán nagy vonalakban minden az előre látható forgatókönyv szerint zajlik, a döntéshozók súlyos keresztje, hogy – leegyszerűsítve – a járvány árát gazdasági károkkal (szigorú járványügyi szabályok) vagy emberéletekkel (lazább korlátozások) fizetik-e meg – a témát még május végén részleteztük.
Kemenesi Gábor úgy látja, hogy a tavaszihoz mérhető szigor jelenleg nem várható, a leállással ugyanis ma már a gazdasági csőd fenyegetné az országokat, és az ismeretek gazdagodásával a járvány kezelési stratégiája is szélesebb skálán mozoghat már világszerte. A második hullám kezelésére még visszatérünk, de előbb nézzük a sokak életét megkeserítő tesztelést, olvasónk visszajelzéseiből ugyanis kitűnik, sokan nem értik, mit mutat ki pontosan az alkalmazott eljárás, illetve miért kell öt nap múlva megismételni.
Két tesztre van szükség
A milliónyi álhír és okoskodás ellenére a hatóságilag alkalmazott úgynevezett PCR-tesztek világszerte a diagnosztika alapját képezik: a rendkívül szenzitív módszer a vírus örökítőanyagát mutatja ki a felsőlégúti nyálkahártyákról (például nyál, orrváladék) vett mintákból. Persze a folyamatban ott van az emberi tényező hibás teszt, rossz kenetvétel, téves diagnosztika formájában, de alapvetően ez a legmegbízhatóbb módszer, ami ráadásul az aktív fertőzöttséget mutatja ki:
A PCR-pozitív emberben jelen van a vírus, ekkor áll fenn az esélye, hogy másokat is képes megfertőzni
– emeli ki a virológus, és hozzáteszi, hogy a PCR-tesztek világszerte a diagnosztika alapját képezik, számos más kórokozó esetében is.
Utóbbi állítást azért nem lehet tényként kezelni, mert az új koronavírus esetében a tudomány még mindig kutatja, mekkora az infektív dózis. Magyarán az a vírusmennyiség, amit a megcélzott ember felvéve maga is megfertőződik – ez persze egyénenként is eltérő, de nagyban segítené a védekezést, ha ismernénk, milyen nagyságrendről van szó.
A tesztet kétszer kell elvégezni 48 óra különbséggel. A lényeg ugyanis, hogy a COVID-19 lappangási ideje legfeljebb 14 nap, azaz maximum ennyi időnek kell eltelnie ahhoz, hogy az illető megbetegedjen, megjelenjenek rajta a tünetek. Ha valaki annyira „frissen” fertőződött meg, hogy az első tesztnél még nincs kimutatható vírusmennyiség a szervezetében, nem jelent még meg a nyálkahártyákon, akkor a második alkalomra már nagy valószínűséggel eljön ez a fázis is.
Megfordítva is így van, a vírusmentesség igazolásához szintén két, eltérő időpontban elvégzett teszt szükséges.
Miben más a második hullám?
Térjünk vissza a járvány előttünk álló második hullámára, ami épp most töri ránk az ajtót, és amiről Kemenesi Gábor az elején azt mondta, valószínűleg a tavaszinál nagyobb lesz, magasabb betegszámot fog produkálni. Nyilvánvalóan előre nem látszik, mi és hogyan fog történni, eddig megszerzett tudásunk azért segít előrejelezni.
A média időről időre felkapott „szenzációja” ellenére a SARS-CoV-2-nek eddig nem írták le olyan fixált mutációját, ami a gyakorlatban is igazoltan módosítaná a vírus tulajdonságait. Vannak indikációk laboratóriumi mérésekből, de az nagyon messze van az utcai gyakorlattól, és a mutáció egyébként teljesen természetes folyamat, leginkább tudományos szempontból érdekes.
Az első hullám lefojtása után viszont a „takaréklángon égő” vírus a nyitásnak köszönhetően geográfiailag terjedt a világban, szépen bekúszott mindenhova. Most, hogy a kondíciók jók, azaz a fegyelem lanyhult, az ősz közeledtével pedig egyre többet tartózkodunk zárt térben és közösségben (iskola, munkahely), a körülmények ellenünk dolgoznak:
Már nem csak a gócpontokra kell figyelnünk. Míg tavasszal az akár napi száznál is több esetet egy-két helyszínhez lehetett kötni, ma ugyanez az esetszám az országban szétszórtan jelentkezik. A legfrissebb megfigyelések szerint ráadásul most sokkal több fiatal érintett, akik ugyan sokkal könnyebben győzik le a betegséget, ám közben terjesztik a kórokozót. Amerikai és nyugat-európai példák pedig azt mutatják, hogy a „következő körben” sajnos ismét az idősebb korosztály következik, szükségszerűen jóval nagyobb érintettségben.
Lassú kijövetel
E gondolatmenetet követve a lezárások és egyéb járványügyi intézkedések tavasszal sikerrel gátolták a vírus terjedését, de elképesztően komoly károkat okoztak más területeken. Még egy hasonló lezárást nem lehet elrendelni, nincs gazdaság a világon, amely ezt elbírná – ezért kell bevállalnunk, hogy nyitunk, iskoláztatunk, dolgozunk.
Innentől kezdve a laikus széttárhatja kezeit, akkor hogyan tovább? A virológus válasza egyértelmű: a megoldás mostantól ezerszeresen is az egyén kezében van. Rajtunk múlik, hogy alkalmazzuk-e az eddig bizonyított védelmi fegyvereket, vagy sem: maszk, távolságtartás, fertőtlenítés. Ez a bevált recept, miközben persze zajlik az átimmunizálódás – mértékét még nem ismerjük, de látjuk, hogy van hatása –, készül a vakcina, így hosszú távon pedig „egy lassú kijövetel lesz a járványból”.
Kinek a joga?
Az előttünk álló hetekben, hónapokban azonban hatványozottan fontos, hogy mindenki felfogja az egyéni szerepét ebben az egészben, felelősségteljesen élje az életét, mindennapjait. A második hullám eltérő természete miatt egyelőre a korábban már bizonyított eszközeink nyújtják a legjobb védelmet, ebből a szempontból a tavaszi események rendkívül jó tapasztalatnak számítanak. Felfoghatjuk akár gyakorlatként is.
A személyes óvintézkedések indokoltságának kérdése a mai magyar közbeszédben mégis mintha költőinek tűnne. Kemenesi Gábor ütős válasszal szolgál:
A szkeptikusok, maszk-, vírus- és miegyéb tagadói személyes szabadságjogaik korlátozására hivatkoznak. Nekem viszont az jelenti szabadságjogaim korlátozását, hogy a hanyagok miatt féltenem kell a szeretteimet és mindenki mást.
Ha valaki nem hajlandó járvány idején az alapvető, bizonyítottan működő védelmi stratégiák és eszközök alkalmazására, az alapjaiban rendíti meg, hogy adott helyzetből kihozhassuk a maximumot. Munkanélküliség, szorongás, félelemérzet, minden negatív hatás a vírus legyőzésével orvosolható, a tagadással viszont épphogy ezeket segítjük – ez a hozzáállás talán a legelkeserítőbb az egész helyzetben.
Kiemelt kép: Farkas Norbert /24.hu
