Csaknem 100 debreceni és Debrecenen kívüli illetőségű, különböző világnézetű, a természet- és társadalomtudományokat művelő tanárok és kutatók írták alá a miniszterelnöknek és Magyarország Kormányának címzett nyílt levelet, amely a Magyar Természettudományi Múzeum (MTM) Debrecenbe költöztetése ellen sorolja a szakmai érveket. A tudósok arra kérik a kormányt, kulturális vagyonunk megóvása érdekében vizsgálja felül a döntését: az MTM maradjon a fővárosban, Debrecenben pedig alapítson egy új, korszerű igényeket kielégítő kiállítást és gyűjteményt.
Érveiket a múzeumi anyag, a szellemi értékek és a közművelődési lehetőségek megóvása köré csoportosították.
Tárgyi és szellemi érték
„Az MTM 12 millió tételt meghaladó gyűjteményének csak egy ezreléke szerepel kiállításokon, a többi tudományos kutatási célokat szolgál. Az anyagot zárt helyen, gyűjteményi szekrényekben tárolják, mint például a kétmilliónyi herbáriumi lapot, vagy a sokmilliónyi kipreparált rovart. Jelentős részük évszázados korú, és kiszáradt állapota miatt igen sérülékeny; a helyszíni tudományos vizsgálatukhoz is nagy körültekintés, óvatosság szükséges. Ez a hatalmas mennyiségű gyűjteményi anyag a mozgatás és a szállítással járó rázkódás következében jelentősen és visszafordíthatatlanul károsodna.”
Az MTM öt tárra (Állattár, Ásvány- és Kőzettár, Embertani Tár, Növénytár, Őslénytani és Földtani Tár), azokon belül pedig kisebb gyűjteményi részlegekre tagolódik. A részlegek munkáját irányító kurátorok pedig az egyes témakörök avatott ismerői, specialistái értékes, egyedi tudással. „Azonban egy vonatkozó felmérés szerint 90 százalékuk családi és egyéb okokból nem tudná követni a gyűjteményt Debrecenbe. A költözéssel tehát a tárak elveszítenék kezelőiket, s ezáltal nehezen megszerezhető tudás veszne kárba. Ennek pótlásához évtizedekre lenne szükség a világ bármely egyetemi városában.”
Ami Magyarország számára optimális
A szakértelem elveszítésével nem csak a szakemberek szakadnának el életük munkájától, hanem a hazai biodiverzitás-kutatás szenvedne nagy veszteségeket – beláthatatlan következményekkel. Példaként említik a kártevőként megjelenő, kórokozókat terjesztő, az őshonos élővilágot veszélyeztető idegenhonos, behurcolt fajok megjelenését. Ezek „felkutatásában, felismerésében és a problémák kezelésében a múzeumi specialisták tudása nélkülözhetetlen – ezért is nagyon fontos a meglévő kollektíva megtartása”.
Emellett a múzeum Budapesten központi helyen fekszik, bárki egynapos kirándulás keretében meglátogathatja, míg a költözéssel „az ország lakosságának jelentős része elveszítené ezt a lehetőséget. A népszámlálási adatok ismeretében egyértelmű, hogy a látogatók száma az új helyszínen jelentősen csökkenne”.
Az aláírók végül leszögezik, hogy örvendetesnek tartanak minden fejlesztési elképzelést, egységesen támogatják a természettudományos ismeretterjesztés egy újabb fellegvára gondolatát Debrecenben. „A nemzeti tudományos közvagyon védelme és fejlesztése érdekében ismételten kérjük tehát Önöket, hogy fenti érveink figyelembevételével hozzanak olyan határozatot, amely az MTM, Budapest és Debrecen – összességében Magyarország – számára optimális.”
Az aláírók
Angeli István fizikus, Debrecen; Bakonyi Gábor biológus, egyetemi tanár, Gödöllő; Barabási Albert-László fizikus, hálózatkutató, Boston-Budapest; Bartha Dénes erdőmérnök, egyetemi tanár, Sopron; Bazsa György egyetemi tanár, Debrecen; Báldi András ökológus, tudományos tanácsadó, Vácrátót; Bálint Csanád régész kutatóprofesszor, Budapest; Bányai István egyetemi tanár, Debrecen; Bárdos György biológus, emeritus professzor, Budapest; Buzsáki György neurobiológus, egyetemi tanár, New York; Csuzdi Csaba zoológus, egyetemi tanár, Eger; Czárán Tamás biológus, tudományos tanácsadó, Budapest; Dávidházi Péter irodalomtörténész, professor emeritus, Budapest; Dódony István geológus, egyetemi tanár, Budapest; Endresz Gábor biológia-kémia tanár, Budapest; Fábián István vegyész, egyetemi tanár, Debrecen; Fónagy Adrien biológus, MTA doktora, Budapest; Franyó István biológus tanár, tankönyvíró, Budapest; Fráter Erzsébet biológus, gyűjtemény-vezető, Nemzeti Botanikus Kert, Vácrátót; Galácz András paleontológus, professor emeritus, Budapest; Garamszegi László Zsolt evolúcióbiológus, intézetigazgató, Vácrátót; Hajdu János biofizikus, egyetemi tanár, Uppsala; Homonnay Zoltán vegyész, egyetemi tanár, Budapest; Hornung Erzsébet biológus, egyetemi tanár, Budapest; Hudecz Ferenc vegyész, egyetemi tanár, Budapest; Jakucs Erzsébet biológus, ny. egyetemi docens, MTA doktora, Budapest; Jordán Ferenc biológus, intézetigazgató, Tihany; Kamarás Katalin kutatóprofesszor, Wigner Fizikai Kutatóközpont, Budapest; Kecskés Ferenc biológia-kémia szakos mesterpedagógus, Budapest; Keresztes Jusztina középiskolai kémiatanár, Budapest; Kertész András nyelvész, egyetemi tanár, Debrecen; Keszei Ernő vegyész, professzor emeritus, ELTE, Budapest; Kisvárday Zoltán MTA doktora, Debrecen; Kondorosi Éva biológus kutató, Szeged; Kondorosy Előd zoológus, egyetemi tanár, Keszthely; Kósa Géza dendrológus, c. egyetemi docens, Nemzeti Botanikus Kert, Vácrátót; Kövér Katalin kémikus, egyetemi tanár, Debrecen; Lengyel Szabolcs biológus, tudományos tanácsadó, Debrecen; Lovas Márton ny. muzeológus, megyei múzeumigazgató-helyettes, Debrecen; Lövei Gábor biológus, az MTA doktora, az Academia Europaea tagja; Aarhus Madas Edit irodalomtörténész, ny. egyetemi tanár, MTA r. tagja, Budapest; Makara B. Gábor professzor emeritus, Budapest; Maknics Gábor nyugdíjas középiskolai tanár, Szentendre; Matskási István biológus, ny. főmuzeológus, Budapest; Meszéna Géza biofizikus, egyetemi tanár, Budapest; Mindszenty Andrea geológus, emeritusz professzor, Budapest; Nagy Dénes Lajos fizikus, Wigner Fizikai Kutatóközpont, Budapest; Nagy Péter István zoológus-ökológus, egyetemi docens, Gödöllő; Nusser Zoltán biológus, az MTA rendes tagja, Budapest; Orbán Sándor botanikus, egyetemi tanár, Eger; Ősi Attila paleontológus, egyetemi tanár, Budapest; Padisák Judit ökológus, egyetemi tanár, Veszprém; Paládi-Kovács Attila néprajzkutató professzor, Budapest; Papp László biológus, igazgató, Egyetemi Botanikus Kert, Debrecen; Pálinkás József fizikus, egyetemi tanár, Debrecen; Pásztor Erzsébet ökológus, egyetemi adjunktus, Budapest; Pléh Csaba pszichológus és nyelvész, az MTA és az Academia Europaea tagja, Budapest; Podani János biológus, egyetemi tanár, Budapest; Pócs Tamás botanikus, professor emeritus, Eger; Pósfai Mihály geológus, egyetemi tanár, Veszprém; Rajkai Kálmán biológus talajtanos kutató professzor, Budapest; Reményi György szilárdtestfizikus, egyetemi tanár, CNRS Grenoble; Ritoók Zsigmond klasszika-filológus, ny. egyetemi tanár, Budapest; Roska Botond professzor, Molekuláris és Klinikai Szemészeti Intézet, Basel; Rózsa Lajos biológus, tudományos tanácsadó, Budapest; Rózsa Péter geológus, egyetemi docens, Debrecen; Somogyi Péter biológus, professzor, Oxford; Sóskuthyné Kovács Erzsébet biológia-kémia szakos gimnáziumi tanár, Budapest; Stenger-Kovács Csilla környezetkutató, egyetemi docens, Veszprém; Szabó T. Attila Ellák biológus, ny. egyetemi tanár, Balatonfüred; Szalay Tibor nyugdíjas egyetemi tanár, az MTA doktora, Debrecen; Szathmáry Eörs biológus, egyetemi tanár, Budapest; Székely Tamás biológus, egyetemi tanár, Bath-Debrecen; Szinetár Csaba zoológus, főiskolai tanár, Szombathely; Szűcs Péter egyetemi docens, Debrecen; Tircsó Gyula vegyész és kémia tanár, egyetemi docens, Debrecen; Tóth Imre vegyész, professor emeritus, Debrecen; Török Péter ökológus, egyetemi tanár, Debrecen; Vásárhelyi Tamás biológus, ny. főmuzeológus, Budapest; Venetianer Pál biológus, akadémikus, Szeged; Veres Gábor középiskolai tanár, biológia tankönyvíró, Pilisszentkereszt; Victor András biológus, ny. főiskolai tanár, Budapest; Vida Gábor biológus, egyetemi tanár, Budapest
Kiemelt kép: MTVA/Bizományosi: Jászai Csaba
