Kevés olyan régészeti lelőhely van a világon, ami annyira ismert lenne, mint Pompeii. A város több más környékbeli településsel, így Herculaneummal együtt időszámítás szerint 79-ben pusztult el a Vezúv kitörése miatt. Raksha Dave szerint a terület különlegességét az adja, hogy egyfajta pillanatkép a múltból: a vulkáni anyagok páratlan állapotban konzerválták a várost, így a feltárásokkal a régészek lenyűgöző részleteket ismerhetnek meg a római élet mindennapjaiból.
Időszámítás előtt 62-ben egy földrengés rázta meg a térséget, a felújítási munkák nyomai még ma is felfedezhetőek a lelőhelyen, de a helyi leletek a korabeli táplálkozásról, illetve a termékek készítési módszereiről is sokat elárulnak”
– mondta a 24.hu-nak a szakértő.
A városban a kitörés után fosztogatás kezdődött, a rómaiak például előszeretettel hoztak el márványt a környékről. A lelőhely ezt követően egy időre feledésbe merült. A 16. század végén aztán egy mérnök találta meg az első ismert maradványokat, a hivatalos ásatások megkezdésére azonban egészen a 18. század közepéig kellett várni. Viszont hiába telt el több száz év a felfedezés óta, a lelőhely még mindig tartogat meglepetéseket, a régészeti parkban továbbra is van mit vizsgálni, illetve konzerválni – igaz, a járvány miatt most felfüggesztették a több helyen is zajló ásatásokat.
A dokumentumfilm készítése során Dan Snow és csapata a rendőrség támogatásával többek közt az éppen feltárás alatt álló föld alatti alagútrendszerbe is lejuthatott. A területen eddig csak régészek jártak, a stábnak így az elsők között sikerült megörökítenie az ott látható különlegességeket, például a jó állapotban fennmaradt falfestményeket.
Egy ókori kitörés emléke
Bár a régészek számára Pompeii és térsége páratlan helyszínt biztosít a római élet megismeréséhez, napjainkban sem szabad megfeledkezni róla, hogy a területen kétezer éve egy pusztító katasztrófa történt. A romváros legismertebb leletei azok az emberi maradványok, melyek a forró hamuban konzerválódtak.
Dave szerint a feltárások indulásakor a régészek üregekre bukkantak, majd néhány helyen emberi csontok is előkerültek. A szakemberek ekkor jöttek rá, hogy az üregek emberi holttestek körül alakulhattak ki, a lyukakba így gipszet fecskendeztek, létrehozva az ikonikus öntvényeket. A szakértők az évek során hasonló módszerekkel kitörésben elpusztult állati maradványokat is konzerváltak. Kevésbé ismert tény, hogy az áldozatok jelentős része nem a vulkáni kőzetektől vagy a hamutól, hanem az összeomló épületek miatt vesztette életét, testüket pedig a haláluk után pusztította el a forróság.
A különleges pillanatkép így sokak számára sokkoló lehet. Raksha Dave a film készítése során a stábbal egy éppen feltárás alatt álló épületben járt, melynek különlegességét a Ház úrnője néven emlegetett freskó adja. Az épületben gyerekek és nők, köztük egy idősebb asszony maradványai is előkerültek.
Nyilván nem bizonyítható, de az ember eljátszik a gondolattal: mi van, ha a Ház úrnőjével épp az idős nőt örökítették meg. Kísérteties érzés ez”
– nyilatkozta a 24.hu-nak.
Az utóbbi években a kitörés történetével kapcsolatos egyik legfontosabb eredmény a datálásra vonatkozik. Dave szerint a kutatók egy része már egy ideje gyanakodott arra, hogy az esemény a feltételezetthez képest később történt, mára pedig egyre több bizonyíték támasztja ezt alá.
A tragédia történetének legfontosabb forrásait ifjabb Plinius levelei jelentik. A szerző szemtanúja volt a katasztrófának, feljegyzései alapján pedig a szakértők úgy gondolták, hogy a kitörés 79 augusztusában történt. Később azonban olyan szerves anyagok, például augusztust követően aratható haszonnövények maradványai kerültek elő, melyek alapján már őszi kitörésre gyanakodtak. 2018-ban aztán egy olyan feliratot találtak a romvárosnál, amely egy 79. októberi dátumra utal – úgy tűnik, a katasztrófa valóban a véltnél néhány hónappal később történt meg.
A tragédia utóélete
Pompeii nem csupán különleges leletei miatt érdekes. A tragédia utóélete szintén rendkívül izgalmas téma a szakértők számára, az új dokumentumfilm fókuszában pedig éppen ez áll.
Snow szerint a mai Nápoly és térsége a korszakban igen forgalmas és gazdag terület volt, több kereskedelmi út is itt futott össze. Pompeii különösen előkelő volt, a városban rengeteg tehetős ember villája állt, a település és környékének pusztulása így sokkoló hír volt a római elit számára. Bár az ókorban az információk messze nem terjedtek olyan gyorsasággal, mint manapság – a birodalom határaira talán el sem jutott a katasztrófa híre – az eseményről így is sokan értesültek.
Pompeii és Herculaneum ugyan elpusztult, ez viszont nem jelenti azt, hogy minden lakó életét vesztette. Snow szerint a császár jelentős anyagi támogatással próbálta segíteni a túlélőket, és úgy tűnik, hogy a térségnek viszonylag hamar sikerült újjáépülnie a tragédia után.
A régészeti adatok alapján a kitörést követő időszakban Nápoly térségében nőtt a populáció, ami arra utal, hogy a túlélők, akik szép számmal lehettek, kijjebb költöztek. A környező településeken látványosan nőtt a népességszám, és új építkezések kezdődtek. A vulkáni hamu ráadásul a talajra is kedvező hatást gyakorolt, ezért idővel sokan a katasztrófa sújtotta területekre is visszatértek, hogy mezőgazdasági munkába kezdjenek.
Kiemelt fotó: Getty Images
