A magyarországi madárfauna az itt költő fajokon túl is folyamatosan gazdagodik a hazánkban megfigyelt, akár csak átutazóban nálunk tartózkodó fajok egyedeivel. Összességében bőven 400 felett járunk, és a listát most egy régen látott énekesmadár tette színesebbé. A Balaton-felvidéki Nemzeti Park Igazgatóság és az Ökológiai Kutatóközpont BLI Hal- és konzervációökológiai kutatócsoportja hálójába
A csíkosfejű nádiposzáta fészkelése az 1970-es évektől mintegy négy évtizedig volt ismert a Hortobágyon, a kétezres évek közepére azonban állománya csökkent, és 2011-re el is tűnt onnan. Attól fogva hazánkban nem ismert fészkelése, előfordulása is megritkult, és az azóta eltelt időben a mostani a harmadik előfordulási adata.
Sajnos a faj az egész világon veszélyeztetett, hazánkhoz hasonlóan eltűnt Oroszországból és Lettországból, jelenleg csak Litvániában, Lengyelországban, Fehéroroszországban, valamint Ukrajnában fészkel – áll az Ökológiai Kutatóközpont közleményében. Vonulása érdekes, úgynevezett hurokvonulás, ami azt jelenti, hogy őszi és tavaszi útvonala jelentősen eltérő. Kelet-európai fészkelőhelyéről a Balti-tenger, az Északi-tenger és az Atlanti-óceán partját követve jut el a Szenegál-folyó torkolatvidékén lévő telelőhelyére.
Tavasszal azonban a minél korábbi célba érkezés érdekében „rövidít”, ilyenkor a Földközi-tenger nyugati medencéjét átszelve az európai kontinensen keresztül éri el költőhelyét. Nagy valószínűséggel egy ilyen, a fészkelőhelyére igyekvő példányt sikerült megfogni, majd gyűrűzés után szabadon engedni.
Kiemelt kép: Csíkosfejű nádiposzáta. Fotó: Preiszner Bálint/Ökológiai Kutatóközpont
