Az egyik daganatos betegségeket kezelő terápia, a fotodinámiás terápia során gyakran észrevehető, hogy a beteg elkezd jobban látni a sötétben – szakértők most valószínűleg azt is kiderítették, hogy ennek mi lehet az oka. Mindenről az úgynevezett klorin e6 nevű összetevő tehet, ami a terápia egyik kulcsfontosságú alkotóeleme, de reakcióba lép a szemben található rodopszin nevű fotopigmenttel.
A fotodinámiás terápia során a beteg szervezetébe a tumor elhelyezkedésétől függően intravénásan, vagy krém segítségével fényérzékenyítő anyagot juttatnak be, mely szelektíven dúsul a tumorszövetben, miközben az ép struktúrák a felvett anyagot néhány óra alatt kiürítik magukból. Ha a festett területet megfelelő hullámhosszúságú lézerfénnyel megvilágítják, a tumorszövet világítani fog, láthatóvá, kimutathatóvá válik. Ezt a technikát fotodinamikus diagnosztikának nevezik. A terápia során egy más hullámhosszon történő megvilágítás hatására a fényérzékenyítő anyag molekuláiban beinduló reakció az adalékanyagot tartalmazó (daganatos) sejtekben szöveti bomlást eredményez. Az eljárás tehát a fény fotokémiai hatását használja ki.
Az eljárás egyik alapvető összetevője a klorin e6, ami az egyik olyan fényérzékenyítő anyag, amelyet a szervezetbe juttatnak. Ez az anyag hozzájárul a fényérzékelés egy másik kémiai reakciójához, ez az oka annak, hogy
A hagyományos fényérzékelés ugyanis úgy működik, hogy a retinál nevű fényérzékeny fehérje a szemben érzékelhető fény hatására reakcióba lép az úgynevezett rodopszin nevű fotopigmenttel, és elkülönül tőle – írja a Science Alert. Ez a folyamat aztán azt eredményezi, hogy az agyban olyan elektromos impulzusok keletkeznek, amelyek lehetővé teszik a látást. Bár a sötétben nincs túl sok látható fény, a klorin e6 infravörös fény segítségével hasonló reakciót vált ki a szemben.
Ahogy a vegyület elnyeli az infravörös fényt, kölcsönhatásba lép a szervezet szöveteiben található oxigénnel, és szingulett oxigénné alakítja, ami nagyobb energiájú (gerjesztett állapotú) molekuláris oxigén, ez pusztítja a tumorsejteket is. Csakhogy ez az oxigén képes reakcióba lépni a retinál fehérjével is, ami így azt eredményezi, hogy az éjszakai vizuális észlelés jobb lesz, és kevesebb látható fény kell ahhoz, hogy a beteg jól lásson.
