Az alig több mint 600 lelket számláló Széphalom még magyar viszonylatban is aprócska település, a Trianoni döntés értelmében ráadásul közvetlenül a határmenti perifériára került a Tokaj-Zempléni hegyvidéken, a Hegyköz szívében. Sőt, önállósága is megszűnt, amikor közigazgatásilag Sátoraljaújhely városához csatolták.
Ennek ellenére Magyarországon szinte mindenki ismeri Kazinczy Ferencnek köszönhetően: az író 1794-ben költözött az eredetileg Kisbányácska nevet viselő faluba, ő alkotta a Széphalom nevet. Három évtizeden keresztül, 1831-ben bekövetkezett haláláig élt itt, mauzóleuma ma is valóságos zarándokhely.
Napi 24 órában esik
Újabban azonban a település a gyönyörű természeti környezet és nemzeti emlékhely volta mellett egy télen tapasztalható, párját ritkító jelenség miatt is nevezetes lett:
Persze nem valami csodáról, természetfeletti erők tréfájáról van szó, a háttérben a Zempléni Kalandpark közeli hegyre épült sípályájának hóágyúi állnak – tudtuk meg Raczkocki Gergely széphalmi gyökerű lokálpatrióta fiatalembertől, aki felhívta figyelmünket a jelenségre.
Ha a hőmérséklet megfelelő a hóágyúk gazdaságos üzemeltetéséhez – magyarán nincs plusz tíz fok, hogy azonnal elolvadjon –, Széphalmon azonnal „elered” a hó, és mindaddig havazik, amíg a gépek működnek. Időjárástól függetlenül a falut akár 10 centi hó borítja, míg a pár kilométerre fekvő Mikóházán vagy Sátoraljaújhelyen ebből semmit nem érzékelnek.
„Úgy képzeljük el, hogy amikor Széphalom felé megyünk, egyszer csak lehúzzák a redőnyt: a tájat átmenet nélkül hó borítja, és a falut elhagyva is úgy szűnik meg, mintha elvágták volna. Buszvezetők szoktak szentségelni, hogy a száraz, biztonságos út egyik pillanatról a másikra havassá, jegessé válik alattuk” – mondja a 24.hu-nak egy helyi lakos.
Szánkó és hóember minden nap
A múlt héten lehullott 5-6 centi friss hó mára összeroskadt némiképp, de amikor a hóágyúk működnek, szó szerint akár napi 24 órában érkezik az utánpótlás, nem ritka a 10 centis hólepel sem. Az ott élők ipari hónak nevezik, mert nem a természetes hópelyhek hullanak, hanem fagyott vízpára, gombostűfejnyi kristályok, a különbség elég szembetűnő.
A földön viszont szép, fehér takarót képez, jól tapad, a gyerekek imádják, hogy minden nap szánkóval közlekednek, hóembert építenek és hógolyóznak, míg az ország minden más részén azért rimánkodnak, legalább néhány havas nappal kedveskedjen már a tél.
A különleges helyzetnek azért megvan az árnyas oldala is, amire a kívülálló csodálkozva rámosolyog, az az ott lakóknak mindennapos bosszúságot jelent. Idén december eleje óta állandó a hó és a havazás, az embereknek hólapáttal kell ébredniük, hogy száraz lábbal közlekedhessenek a kertben. Ha pedig enyhék a nappalok és fagyosak az éjszakák, a megolvadt hó reggelre jégpáncélt képez az utakon, de valójában minden felületen.
Raczkoczki Gergely viszont megveszekedett optimistaként úgy véli, ha már így alakult, nézzük a jó oldalát: aki havas szórakozásra vágyik, keresse fel Széphalmot, Kazinczy faluját.
Kiemelt kép: Raczkocki Gergely
