A XIX. század elejére a legtöbb tengerjáró hajón volt az idő mérésére szolgáló kronométer. Ezek pontos járása a navigációhoz is elengedhetetlen volt, viszont a technológia még nem volt olyan fejlett, hogy ne jelentsen állandó problémát késésük vagy sietésük, a tengerészek pedig akár a hajótörést is kockáztatták, ha nem állították be rendszeresen az óráikat.
A brit Királyi Haditengerészet tisztje, Robert Wauchope 1818-ban azzal az ötlettel állt elő, hogy be kellene vezetni valamilyen jelzést a kikötőkben, amihez az ott horgonyzó, esetleg látótávolságban hajózó tengerészek a kronométereiket igazítani tudják. Az első ilyet végül 1829-ben szerelték fel Portsmouth kikötőjében.
Nem hozott áttörést
A szerkezet egy zászlórúdra egymás alá helyezett két nagyméretű gömbből állt. A felső fixen rögzítve volt, a másodikat pedig az ekkor már elterjedt távírók segítségével pontosan délben lepottyantották a rúd aljára. Amikor a hajósok meglátták a két gömb között az eget, máris tudták az időt, és igazíthatták óráikat. Ilyen gömböket aztán világszerte sok kikötőben felszereltek.
A hajózásban mégsem hozták meg azt az áttörést, amelyre Wauchope számított, ugyanis a kronométerek beállítása is nehéz feladat volt, a nyílt tengeren haladó hajóknak pedig nem sokat segítettek a gömbök, amelyek egyébként is sokszor meghibásodtak, ráadásul a rossz látási viszonyok idején is használhatatlanok voltak. A század második felére aztán a pontosabb, könnyebben kezelhető órák megjelenése idejétmúlttá is tette a rendszert.
Az éjfélt jelezte
A szárazföldön azonban voltak, akik hasznát vették az ötletnek. A zsebórák elterjedésével az emberek rászoktak, hogy saját, szintén meglehetősen pontatlan óráikat a gömbök alapján állítsák be. Amerikában számos, kikötővel nem rendelkező város is szereltetett fel ilyeneket, sőt órásboltok is készítettek saját szerkezeteket, hogy megmutassák termékeik pontosságát.
New Yorkban is volt hasonló, és amikor a The New York Times 1904-ben új helyre, a később az újságról elnevezett térre költözött, és a kiadót vezető Adolph Ochs nem tudott a szilveszteri ünnepségre tervezett tűzijátékra engedélyt szerezni, felszereltetett egy kivilágított, időjelző gömböt, amely egy perccel éjfél előtt kezdett ereszkedni, hogy aztán pontban az újév első pillanatában érje el a zászlórúd alját.
Ma már egy atomórához igazított lézeres berendezés vezérli a gömböt, de néhány háborús éven kívül azóta is minden évben tömegek várják a leereszkedését.
VANESSA CARVALHO / BRAZIL PHOTO PRESS
