Vannak történelmi események, amelyeknek mindenki ismerni véli a hátterét, mégsem kerülnek elő minden kétséget kizáró bizonyítékok arra vonatkozóan, hogy mi is történt valójában. Ezek közé tartozik Szergej Mironovics Kirov nyolcvanöt évvel ezelőtt, 1934. december 1-jén történt meggyilkolása is.
Népszerű volt, ami baj
Az 1886-ban született Kirov a kommunizmus ügyének igazi veteránja volt, részt vett az 1905-ös és az 1917-es forradalmakban, harcolt a polgárháborúban is. Lenin halála után azt hihette, hogy jól helyezkedett, ugyanis Sztálint támogatta a pártban zajló hatalmi harcban, 1926-ban pedig a leningrádi pártszervezet vezetője lett, és bekerült a Központi Bizottságba is.
Amennyire tudjuk, Kirov lojális volt Sztálinhoz, azonban a pártellenzékkel szemben elnézőbb volt, mint a főtitkár, ráadásul olyan szabadosságokat is megengedett magának, hogy az 1934-es, Leningrádban is pusztító éhínség idején megnyitotta a lakosság számára a hadsereg raktárait. Az emellett nagyon jóképűnek is számító Kirov mind párton belül, mind kívül egyre nagyobb népszerűségre tett szert, ez pedig nem számított életbiztosításnak a sztálini Szovjetunióban.
A wc-ből bújt elő a merénylő
Amikor aztán az 1934-es pártkongresszuson Kirovot mindössze három ellenszavazattal választották be a Központi Bizottságba –miközben Sztálin maga 292-t kapott –, a sorsa minden bizonnyal megpecsételődött. Talán maga is érezte a veszélyt, hiszen hiába hívta Sztálin Moszkvába, ő inkább Leningrádban maradt, de az is lehet, hogy ez a visszautasítás volt az utolsó csepp a pohárban.
Azt mindenesetre tudjuk, hogy Kirovot Leonyid Nyikolajev, egy egykori párttag a leningrádi pártközpont vécéjéből előbújva hátulról lelőtte. A merénylőt már egyszer, októberben letartóztatták a biztonsági szolgálat emberei, mégis szabadon távozhatott, Kirov testőrségét pedig később négy főre csökkentették. Nemcsak ezek a körülmények, hanem a klasszikus „kinek állt érdekében?” kérdésre adott válasz is azt a gyanút erősíti, hogy Sztálin és az NKVD állt a gyilkosság hátterében.
Sztálin kihasználta a helyzetet
A „mélyen megrendült” főtitkár ugyanis a Kirov halála ügyében indult nyomozásból minden korábbinál nagyobb tisztogatási akciót kreált, miután hamarosan „bebizonyosodott”, hogy a merényletet a trockista ellenzék szervezte.
Sztálin két legyet ütött egy csapásra: megszabadult egy vészesen népszerű riválistól, miközben a következő években közel egymillió embert végeztek ki vagy küldtek Szibériába, köztük a párt minden olyan tagját, aki szóba jöhetett volna, mint egy ellene szervezett hatalomátvétel vezetője, például Zinovjej és Kamenyev.
Ennek ellenére máig sem került elő semmilyen bizonyítéka annak, hogy Sztálin utasítására követték el a gyilkosságot, és mivel ennek egyre kisebb a valószínűsége, valószínűleg bele kell nyugodjunk abba, hogy ebben az ügyben a diktátor bűnösségét nem mondhatjuk ki minden kétséget kizáróan.
