Az feltehetően keveseket ér meglepetésként, hogy a reneszánsz kori festmények jóval színpompásabbak lehettek a megalkotásuk utáni években, mint ahogy ma ismerjük őket.
Élénk, csillogó zöld
A mára egyes esetekben már a részletek kivehetőségét is akadályozó sötétedési folyamatot a vásznaknak, illetve a festékeknek a levegővel történő hosszú érintkezése okozza, visszafordítása pedig igencsak fáradságos. A szóban forgó művek értékét is figyelembe véve pedig majdhogynem lehetetlen feladat, hiszen egy-egy sérülés felbecsülhetetlen károkat okozhatna bennük.
Még nagyobb problémát jelent az, hogy a kutatók szerint legalább egy különleges szín teljesen el is tűnt számos képről. A verdigris néven ismert, a réz ecetsavnak való kitevése után keletkező anyagból a reneszánsz festők hihetetlenül élénk, csillogó, a megfestett felületből szinte kiugró zöld festéket kevertek, és ezt előszeretettel használták is képeiken.
Barna lett belőle
A kor festékanyagai közül igen sok volt a verdigrishez hasonlóan instabil, esetleg súlyosan mérgező, vagy éppen mindkettő, de e festéknek az a különlegessége, hogy nem egyszerűen kifakult vagy besötétedett, hanem gyakorlatilag minden zöld árnyalatát elvesztve, valamilyen sötétbarnás anyaggá alakult át.
Kutatók néhány műből apró mintákat véve igazolni tudták feltételezésüket, azonban ez – érthető módon – nem tömegesen alkalmazható eljárás, így bizonyos képek esetén csak találgathatunk, hogy a ma barnának látszó szín helyére nem kellene-e csillogó zöldet fantáziálnunk, ha a művész eredeti elképzelései szerint szeretnénk megcsodálni a festményeket.
