A Napkirály, azaz XIV. Lajos uralkodása idején Franciaország egyértelműen Európa vezető hatalmának számított. Kevesen emlékeznek azonban arra, hogy milyen fontos szerepet játszott ebben a híres-hírhedt Richelieu helyét a király főminisztereként 1642-ben átvevő Jules Mazarin.
Szorult helyzetben a spanyolok
Az olasz származású bíboros egyik legnagyszerűbb húzása a 360 éve, 1659. november 17-én megkötött pireneusi béke volt, amely lezárta Spanyolország és Franciaország 34 évig tartó háborúját. A hosszú küzdelemben ekkorra egyértelműen a franciák kerültek fölénybe.
IV. Fülöp spanyol király a csatatereken elszenvedett vereségek mellett az államcsőd veszélyével, illetve a Portugáliában és Katalóniában az uralma ellen francia támogatással kirobbant felkelésekkel is szembe kellett nézzen.
A harcnak azonban nagyobb tétje is volt, nevezetesen az ekkor a német-római császárságot, illetve Németalföldet és Spanyolországot is birtokló, ezzel pedig Franciaország köré fojtogató gyűrűt vonó Habsburg-dinasztia európai hegemóniájának megtörése.
Mesteri húzás
Miután III. Ferdinánd császár saját háborúival lekötve tulajdonképpen sorsára hagyta IV. Fülöpöt, a spanyol uralkodó kénytelen volt elfogadni a franciák számára előnyös békét.
A pireneusi egyezményben a franciák kisebb területnyereségek mellett lemondtak Portugália és Katalónia támogatásáról, az igazi mestervágás viszont a titkos záradék volt, amely Mária Terézia Rafaella spanyol infánsnő kezét XIV. Lajosnak ígérte. Mivel Fülöpnek nem volt fiú utóda, ez esélyt kínált a spanyol korona megszerzésére is, de Mazarin belement, hogy 500 ezer arany hozomány fejében az infánsnő lemondjon trónigényéről.
Miután a hozományt a spanyol kincstár nem volt képes teljesen kifizetni, ez a záradék teremtett aztán jogalapot XIV. Lajos németalföldi hódításaihoz, sőt ahhoz is, hogy a XVIII. század elején a Bourbon-dinasztia megszerezze magának a spanyol trónt.
