Lassan nem telik el hét, hogy ne érkeznének hírek újonnan felfedezett, vagy épp némi lapítás után agresszív terjeszkedésbe fogó idegenhonos, behurcolt fajokról. Egyesek, mint az ázsiai márványospoloskák vagy a harlekinkaticák ősszel lakásokba húzódó óriási tömege közfelháborodást vált ki, míg mondjuk a bálványfák mellett a laikus többség szó nélkül elsétál.
Mások pedig, vegyük példának a védett sziklagyepekre tudatosan kiültetett fügekaktuszokat, egyelőre csak a természetvédelmi szakembereknek okoznak fejtörést, egy-egy tő kiirtása is évekbe telik.
A diófúró légy
E gondolatmenet alapján jelenleg valahol középtájon helyezhetjük el a legfrissebb betolakodót, két okból. Évekkel ezelőtt érkezett, ám a média ingerküszöbét csak most ütötte át. Illetve mert károkozása ma még „csak” a diótermesztőket érinti, a nagyközönség évek múlva fog a fejéhez kapni a dió árát meglátva.
A diófúró légyről, hivatalos nevén a nyugati dióburokfúró-légyről van szó. A színes, mutatós, 5–6 mm-es rovar tényleg nagyon komoly károkozásra képes, és jelenleg nem igazán van ellene fegyver a kezünkben. Mit érdemes tudnunk róla? Dr. Soltész Zoltán biológust, a kétszárnyúak szakértőjét, az Ökológiai Kutatóközpont és a Magyar Természettudományi Múzeum munkatársát kérdeztük.
Magyarország lassan elesik
Európában először Svájcban és Olaszország déli részén jelent meg az 1980-as években, minden bizonnyal tengerentúli diószállítmányok potyautasaként érkezett. Sok inváziós fajhoz hasonlóan remekül feltalálta magát új környezetében, ragadozót, parazitáit, kórokozóit hátrahagyva intenzív terjeszkedése csak idő kérdése volt.
Hazánkban 2011. októberében találták az első példányokat Kőszeg környékén, azóta folyamatosan terjed, mára elmondhatjuk, hogy a Dunántúl és a Duna-Tisza-köze már elesett, a közeli jövőben pedig valószínűleg elárasztja a keleti országrészt is
– mondja a 24.hu-nak Soltész Zoltán.
Ez pedig azért nagy baj, mert az apró kis légy hatalmas gazdasági károkat képes okozni azzal, hogy bölcsőnek használja a diót, ezzel pedig tönkre teszi a termést legyen szó akár ültetvényekről, akár a kerti diófáról.
Az egész termést elviheti
A nőstény megfúrja a dió zöld burkát, elhelyezi benne tojásait, amelyek ott kelnek ki, a lárvák pedig a dióburokkal táplálkoznak. A lyukon keresztül egyrészt károsító gombák, baktériumok jutnak a terméshez, elkezdhet penészedni, másrészt a még zöld dió rohadni kezd, érés előtt lehullik a fáról. Magát a termést csak közvetve károsítja. A lárvák ténykedése nyomán a csonthéjon sötét foltokat hagy, ami nagyban csökkenti az áru piacképességét, illetve csökken a dióbél mérete, kiszárad, ráncossá válik.
Vannak persze őshonos diókárosító rovaraink is, ám ők a hazai ökoszisztéma szerves részét alkotják, populációjukat az évezredek során kialakult rendszerben kórokozók, élősködők, ragadozók hada tartja kordában.
Mivel országszerte mindenhol vannak diófák, a légy természetes úton is könnyen és folyamatosan terjed, egyedszáma meredeken emelkedik. A szakember kiemeli: lassan, de biztosan el fogja lepni az országot, ám ma még nem lehet megmondani, hosszabb távon milyen károkat fog okozni az agráriumban.
A tél nem, de ragadozók segíthetnek
Ilyenkor szoktunk hosszú és kemény mínuszokat hozó télben reménykedni, ami komoly rendet vághat a – főleg a miénknél enyhébb éghajlathoz szokott – betolakodók soraiban, ám esetünkben hiába. A diófúró légy imágója, azaz kifejlett alakja nyár közepén jelenik meg, ekkor „repül”, párosodik, és rakja le petéit, majd elpusztul.
A jóllakott lárvák a dióval együtt a földre hullanak, beássák magukat a talajba, itt fagytól, hótól védve bebábozódnak, hogy a következő nyáron imágóként újabb generációnak adjanak életet
– fogalmaz Soltész Zoltán.
A legjobb megoldás az lenne ellenük, ha itthoni ragadozó rovarfajaink rászoknának a diófúró légy alkotta menüre. Elméletben van is erre esély, de egyelőre nincs tudomásunk ilyenről. A gyakorlatban ez általában úgy működik, hogy ha valamely „új”, potenciálisan zsákmánynak számító faj mennyisége megnő egy területen, a ragadozók előbb vagy utóbb meg is kóstolják.
Így kialakulhatnak a ragadozó rovarok akár már kifejezetten diófúró legyekre vadászó populációi, amelyek ha elterjednek, a legyek számára is véget ér az aranyélet. A biológus szavai szerint azonban erre nincs biztosíték, csak remélhetjük.
Most sem vagyunk teljesen tehetetlenek. A Nébih már eddig is több permetezőszert engedélyezett a kártevő ellen, kiskertekben, egy-két fa esetén pedig „mechanikai” módszerekkel is érdemes őket pusztítani. Például a lepotyogott, fertőzött diót égessük el azonnal a lárvákkal együtt, illetve a fa alá terített nejlonnal akadályozzuk meg, hogy a földbe áshassák magukat. A termést nem védi meg, de legalább a következő évben kisebb az invázió esélye.
Kiemelt kép: Jean Lecomte / Biosphoto
