A XIX. században még földünkön is bőven voltak feltérképezetlen, fehér foltok, az első kutató például csak 1895-ben lépett az Antarktisz területére. A határtalan tudásvágy azonban már rég átlépte bolygónk határait, sokan már a földön kívüli életet keresték, ám a kor technikai színvonalán ennek legfőbb eszköze a képzelet volt.
Thomas Dick amerikai tiszteletes odáig ment, hogy megbecsülte Naprendszer bolygóin és a Holdon élő humanoid populáció lélekszámát, Edgar Allan Poe pedig szatírát írt arról, hogy egy ember léghajóval meglátogatja a holdlakókat, és öt évig él közöttük. A felfokozott közérdeklődést lovagolta meg a New York Sun című lap 1835. augusztus 25-én indított hatrészes cikksorozatával, ami a nagy holdátverés néven vonult be a történelembe – írja a Rubicon.hu. Csúnya tréfa volt a lap eladott példányszámának növelése érdekében.
Csodás lények a Holdon
A cikkek az Edinburgh Journal című – ekkorra már évek óta megszűnt – tudományos lapra hivatkoztak amely szerint Sir John Herschel, a neves csillagász dél-afrikai expedícióra indult, ahol minden eddiginél élesebb távcsövével csodálatos világot fedezett fel a Holdon.
Szerzőként Dr. Andrew Grantet, Herschel útitársát és titkárát jelölték meg, aki kitalált személy volt. Napról napra érkeztek az újabb és újabb információk a Holdon élő unikornisokról, bölényekről, kecskékről, kétlábú és farok nélküli hódokról, illetve a holdi humanoidok által emelt templomokról, strandokról.
Tökéletes átverés
Az átverés tökéletesen bejött, a lap eladásai az egekbe szöktek, az emberek tökéletesen elhitték, amit olvastak. Hogy is ne tették volna, Herschel szaktekintélye vitán felül állt. Az más kérdés, hogy ő maga mit sem tudott az egészről, a történetből csupán annyi volt igaz, hogy valóban járt Fokföldön.
Amikor értesült róla, először mulattatta a dolog, azt mondta, valódi megfigyelései soha nem lesznek ennyire izgalmasak. Később azonban már bosszantotta, hogy többen is számon kérik rajta a súlyos csalást, holott neki semmi köze nem volt hozzá. Edgar Allan Poe is megszólalt, plagizálással vádolta a Sunt, miszerint fent már említett műve, a Hans Pfaall páratlan kalandja alapján építette fel a történetet.
Visszatérve az átveréshez, a szerkesztők hat rész után befejezték a sorozatot, de az érdeklődés nem lankadt. Dőltek az olvasói levelek, a konkurens lapok is egyfolytában a szenzációs felfedezésről cikkeztek, de megmozdult a tudományos világ is: augusztus végén a Yale Egyetem küldöttséget menesztett a New York Sunhoz, hogy megszerezze a Journal eredeti tanulmányait.
Nem lehetett tovább hallgatni, szeptember 16-án a Sun beismerte a „tréfát”, de még hosszú hónapok, sőt, évek múltán is akadtak olyanok, akik hittek a denevérszárnyú Hold-lakók létezésében. Az egész átverés értelmi szerzőjének tekintett újságíró, Richard A. Locke számítása viszont bevált, a New York Sun olvasottsága a leleplezés után sem esett vissza.
