Elsősorban az Egyesült Államokban, de Európában és hazánkban is egyre nagyobb divat malacot tartani hobbiállatként lakásban, mint a kutyát vagy a macskát. Mérete miatt a törpeváltozat a legelterjedtebb, és sok szempontból tényleg hasonló a kutyához: társaságkedvelő, csoportban élő állat, rendkívül intelligens, könnyen tanítható, jól motiválható.
Felnőttek a tudós malacok
A világon elsőként az MTA-ELTE Lendület Neuroetológiai Kutatócsoport és az ELTE Etológia Tanszék kutatói kezdték tudományos szempontok alapján vizsgálni a törpemalacokat, mint társállatokat. Illetve összehasonlítani őket az ember legősibb barátjával, a kutyával.
A Családi Törpemalac Program 2017-ben indult, majd – amint akkor meg is írtuk –, két ütemben nevelőszülőknek adták az apróságokat, hogy emberi környezetben, az etológusok iránymutatása szerint nevelkedjenek. Erre azért volt szükség, hogy a későbbi vizsgálatok során az esetlegesen eltérő tartási körülmények, szocializáció, tanulási folyamat ne befolyásolja az eredményeket.
A malacok 11-en vannak, az öt éves projekt első kutatási eredményei a héten jelentek meg az Animal Cognition című folyóiratban, mi pedig Dr. Gerencsér Linda etológust, a tanszék munkatársát, a tanulmány első szerzőjét kérdeztük az eredményekről.
A szemembe néz?
A disznó és a kutya között két alapvető különbség, hogy az egyik ragadozó, a másik úgymond zsákmányállat, illetve egészen eltérőek háziasításuk körülményei. A disznót sokkal később vettünk magunk mellé gazdasági haszonállatként, élelmezési célból, míg a kutya nagyon leegyszerűsítve mindig is az ember munkatársa volt.
A tudósok most két tesztben figyelték meg családi kutyák és a velük azonos módon nevelt törpemalacok viselkedését, arra voltak kíváncsiak a sertéseknél is megjelennek-e a kutyákéhoz hasonló kommunikációs jelzések. Az első vizsgálatban az ember alapvetően „passzív” volt, azon kívül, hogy a teszt második felében párszor adott enni az állatoknak.
Mindkét faj egyedei többször fordultak az ember felé, értek hozzá és néztek fel az arcára, miután az élelmet adott nekik. Ám ha nem vártak élelmet, akkor a malacok alig néztek az emberi arcra, a kutyák viszont ekkor is lényegesen többször tették, keresték a szemkontaktust.
Nehezen néznek fel
Ennek pontos okát – vagyis hogy tanulás, vagy fajra jellemző genetikai adottságok állnak-e a háttérben – további vizsgálatok fogják majd kideríteni. Elképzelhető, hogy a több ezer éve folyó háziasítás áll a háttérben, ahol a kutyának folyamatosan tájékozódnia kellett, figyelnie az ember jelzéseit, és az alapján elvégezni bizonyos feladatokat, míg a disznóval szemben ilyen elvárás nyilvánvalóan nem volt.
Sokféle magyarázat lehet, Gerencsér Linda példaként anatómiai eltérésekre is felhívja a figyelmet:
A malacoknak testfelépítésükből adódóan nehézkesebb »felfelé«, az ember arcába nézni, emellett szemeik a fejük két oldalán helyezkednek el, így nehézkes megállapítani, éppen keresik-e a szemkontaktust.
A malac a sajt stratégiáját alkalmazza
A másik vizsgálatban két rejtekhely közül választhattak az állatok többször egymás után, az egyikben élelem volt. A kutatásvezető, azaz az „ember” itt már aktív szereplő volt, mutatással jelezte, melyikben találják a finom falatot.
Az úgynevezett oldalválasztós stratégiához folyamodtak, sokszor ugyanahhoz a rejtekhelyhez mentek, ahol az élelem megtalálásának esélye ugye 50 százalék, míg a kutyák gyakorlatilag vakon rábízták magukat az emberre. A disznók életük nagy részét élelemkereséssel töltik, fontosak számukra a tereptárgyak: ahol egyszer már találtak ennivalót, azt a helyet többször felkeresik – elképzelhető, hogy ezért cselekedtek így.
Mint gyerek az anyjához
Jelen eredményeket összefoglalva a kutyák és malacok közti legfőbb különbséget Gerencsér Linda abban látja, hogy a kutyák számára az ember egy természetesen vonzó szociális ingert jelent, ami önmagában is elősegíti a kommunikációt. Magyarán:
A kutyák kötődnek az emberhez, mint a kisgyerekek az édesanyjukhoz, kedvelik a közelségét, spontán is szívesen figyelik, érdekli őket, merre irányul az ember úgynevezett figyelmi fókusza. A malacokra, eddigi tapasztalataink alapján ez kevésbé jellemző
– fogalmaz a szakember.
Természetesen még tengernyi megválaszolatlan kérdés maradt. A csapat folytatja az összehasonlító vizsgálatokat családi kutyák és törpemalacok között, hogy további részleteket tárhasson fel az emberrel való kommunikációs képességeikkel, társas viszonyulásukkal kapcsolatban. Arra is kíváncsiak, hogyan tanulnak, mit értenek az emberi beszédből, illetve hogyan reagálnak fajtársaik, vagy akár egy másik faj hangadásaira.
Kiemelt kép: Újváry Dóra
