Történetünket ott fejeztük be, hogy Álmos vezér és a magyarok végigvonultak az oroszok földjén, legyőzték vagy behódoltatták a fejedelmeket. Azok rengeteg ajándékkal és adóval vásárolták meg jóindulatát, miközben Pannónia gazdagságát dicsőítve nyilvánvalóan békés távozásra akarták rávenni.
Mesélünk
Győzködni azonban nem kellett, hiszen a „hétmagyarnak mondott” fejedelmi személyek épp azért hagyták el Szittyaországot egész népükkel, hogy visszavegyék Attila örökét a Duna és a Tisza folyásánál, ott új hazát találjanak. Így hát nekik is jól jött minden információ a meghódítandó föld hatalmi és természeti viszonyairól.
Innen folytatjuk történetünket félretéve a történettudományt, továbbra is a magyar krónikás hagyomány alapján írunk őstörténetünkről úgy, ahogy azt elődeink ránk hagyták, ahogy ők hitték és tudták. Válogatásunk önkényes, a teljesség igényére sem törekszik, csupán mesélünk.
Munkács vára
Anonymus szerint tehát Álmos vezér és főemberei, illetve a hozzájuk csatlakozott kunok Halicsból egyenesen Pannónia felé vették útjukat, a Havas erdőn áthaladva a hungi részekre szálltak. Azt a helyet pedig, amit először elfoglaltak Munkácsnak nevezték azért,
mivel igen nagy munkával, fáradsággal jutottak el arra a földre, amelyet maguknak annyira áhítottak.
Meg is álltak, hogy fáradalmaikat kipihenjék, negyven napot töltöttek ott, miközben igencsak megkedvelték a földet. Az ott élők a Bulgáriából származó Salán alattvalói voltak, ám amikor meghallották, hogy Álmos vezér a nagy Attila leszármazottja, önként meghódoltak előtte.
A Laborc folyó
Hosszasan beszéltek neki az Attila király halála után történtekről, miszerint Nagy Kán, Salán vezér őse a görögök császárának tanácsára és segítségével miképpen foglalta el azt a földet. Említést tettek arról is, most a vezérük, Salán, miképpen bánik velük és övéikkel, meg minő hatalma van neki körös-körül a szomszédaik felett.
Akkor Álmos vezér és főemberei ezek hallatára módfelett felvidultak, és Hung várához lovagoltak, hogy elfoglalják azt.
Tábort ütöttek a vár körül, ám a vár Laborc nevű ispánja nem várta meg az ostrom kezdetét, még időben kereket oldott, Zemplén vára felé igyekezett. A magyarok üldözőbe vették, el is fogták egy folyó mellett, ott helyben felakasztották. Attól a naptól kezdve ezt a folyót az ő nevéről Laborcnak hívták.
Hungvária vezére
Így hát Álmos vezér és övéi bevonultak Hung várába, a halhatatlan isteneknek nagy áldozatokat mutattak be, és négy napig tartó lakomát csaptak.
A negyedik napon pedig Álmos vezér tanácsot tartván és övéit mind megesketvén, még életében vezérré és parancsolóvá tette fiát, Árpádot. Ezért hívták Árpádot Hungvária vezérének, összes vitézeit pedig Hungról hungvárusoknak nevezték el az idegenek nyelvén, és ez az elnevezés mostanáig él az egész világon. Innen folytatjuk a történetet.
