A francia forradalom egyre radikálisabb vezetői a XVIII. század végén fennálló társadalmi rend gyökeres átalakítását tűzték ki célul, méghozzá a lehető legrövidebb idő alatt. Ezen az úton természetes módon vált egyik elsőszámú ellenféllé a hatalmas gazdasági és politikai befolyással bíró, gyakorlatilag a feudalizmus és a monarchia egyik alappillérének számító katolikus egyház.
A forradalmi törvényhozás már 1789 augusztusában eltörölte az egyház adószedési jogát, és megkezdte tulajdonának elkobzását – arra hivatkozva, hogy az országban minden tulajdon a nemzetet illeti.
Nem támadtak maga a vallás ellen, a forradalom vezetőinek célja egy olyan papi réteg létrehozása volt, amely nem a pápa, hanem az állam fősége alatt tevékenykedik – írja a Rubicon.hu. A cél elérésére viszont egyre erőszakosabb eszközöket vetettek be.
Az Értelem
Az Alkotmányozó Nemzetgyűlés 1790 júliusában a papokat állami alkalmazottakká nyilvánította és hűségesküre kötelezte, amit már VI. Pius pápa sem hagyhatott szó nélkül. Fellépése nyomán a francia egyház gyakorlatilag kettészakadt, a klérus „alkotmányos” felével szemben kialakult a „refraktáriusok”, vagyis ellenszegülők csoportja. Utóbbi papok megtagadták a hűségesküt és illegálisan folytatták addigi tevékenységüket, dacolva a deportálással és halálbüntetéssel.
Állami kézbe vonták az anyakönyvezést, 1792 szeptemberében törvényesítették a válást, a köztársaság kikiáltása után, a forradalom radikalizálódásával a jakobinusok bukásáig több tízezer klerikus került börtönbe, száműzetésbe, vagy a guillotine alá.
A szimbolikus harc a jakobinusok hatalomátvételével, 1793 nyarától forrósodott fel igazán. Bevezették a forradalmi naptárt, az ország több területén eltörölték a szentekre utaló helységneveket, az intézkedések bőven áthágták az Emberi és Polgári Jogok Nyilatkozatában meghatározott toleranciát. A jakobinusok és a még radikálisabb csoportok egyik komoly célja a spirituális élet átalakítása volt, így jött létre első kísérletként az Értelem ateista alapokon nyugvó kultusza.
A többek között Jacques Hébert, Antoine-Francois Momoro és Pierre-Gaspard Chaumette alapította új „vallás” nyíltan arra törekedett, hogy átvegye a katolicizmus helyét. Templomokat sajátítottak ki, ünnepségeket tartottak például a Notre Dame-ban is, ahol oltárt emeltek a Szabadságnak.
A Legfőbb Lény
Hébert-ék térhódítására a jakobinusok lejárató kampánnyal válaszoltak, és Maximilien Robespierre egy rivális hitvilágot is megalkotott. Az ateista, emberközpontú Értelem uralma helyett transzcendentális alapokat választott a Voltaire-i deizmus alapján.
A középpontban a halhatatlan lélek és az erény állt, utóbbi a polgár számára a szabadság és a demokrácia tiszteletét, illetve kötelességei teljesítését jelentette. Gyakorlatias, politikai célokat szolgáló „vallás” volt ez, komoly szerepet kapott a hatalmi harcokban is.
Robespierre 1794. május 7-én fogadtatta el a Nemzeti Konventtel az új kultuszt, június 8-án pedig a Mars-mezőn színpompás ünnepséget tartottak a Legfőbb Lény számára:
„Vajon nem ő az, akinek halhatatlan keze, mely az igazság és egyenlőség törvényét az ember szívébe véste, megírta a zsarnokok halálos ítéletét? Vajon nem ő az, aki az idők kezdete óta minden korban, minden ember számára szabadságot, jó hitet és igazságot rendelt? Nem teremtett királyokat, hogy felfalják az emberi fajt. Nem teremtett papokat, hogy hitvány állat módjára igába fogjanak minket a királyok szekerébe, és példát adjanak a világnak alávalóságukról, kevélységükről, galádságukról, kapzsiságukról, kicsapongásaikról és hamisságukról. Ő azért teremtette az univerzumot, hogy kinyilvánítsa erejét. Azért teremtette az embereket, hogy segítsék és szeressék egymást, és az erény útján elérjék a boldogságot”
– idéz a Rubicon.hu a jakobinus vezér ünnepi beszédéből.
Napóleon betiltotta
A rendezvényen természetesen Robespierre volt a „főpap”, önjelölt próféták is megjelentek mellette, párttársai megijedtek. Nem egyedül ez okozta vesztét, de nyilván hozzájárult ahhoz, hogy egyre többen tekintettek félelemmel hatalma növekedését, és juttatták végül guillotine alá.
A Legfőbb Lény kultuszát – csökkenő érdeklődéssel – egyes helyeken még évekig ápolták Franciaországban, mígnem Bonaparte Napóleon első konzul 1802 áprilisában betiltotta.
Kiemelt kép forrása: Wikipedia
