A tavaszkezdet meghatározásához több lehetőségünk van, az első ugye egy pillantás a naptárra, március elseje a meteorológiai tavasz első napja. A másik a csillagászati tavasz, idén március 20-án köszönt be: Földünk áthalad az úgynevezett tavaszponton, a napon belüli világos periódus ettől kezdve már hosszabb, mint a sötét, a telet visszavonhatatlanul magunk mögött hagyjuk.
A legfontosabb viszont az időjárás, ami szubjektív tényező, ha nagyon definiálni akarjuk már tavaszi időnek tekinthető, ha három-négy napja csapadékmentes az idő, valamint a délutáni csúcshőmérséklet az ország több pontján meghaladja a 20 Celsius-fokot.
Tankönyvi pontossággal teszik a dolgukat
Itt jön a képbe három férfiú, három szent, róluk már óvodában megtanultuk, hogy „Sándor, József, Benedek zsákban hozzák a meleget”. A népi időjóslás megfigyelésen alapul, meglehetősen esetleges, de mivel a három szent neve napja – fenti sorrendben március 18., 19. és 21. – a tavaszi napéjegyenlőséget lövi körül, sokszor bejön.
Az elkövetkező néhány nap hamisítatlan márciusi időt ígér, hiába fintorgunk, hogy „hideg van, meg a szél is fúj”. Ilyen a március, kissé szeszélyes, maximumhőmérsékletből pedig nem is ígér többet tíz-egynéhány foknál. Sándor, József és Benedek tehát meghozta a meleget a hosszú tél után, de idén még túl is teljesít: a jeles napok elmúltával, hét végére már májust idéző 20 fok körüli csúcsokat mérhetünk.
Munka helyett iszogattak
Nézzük hát, ki volt ez a három szent, és miért hozzák mindhárman zsákban a meleget? Kezdjük utóbbival, a kedves mesével, ahogy a néphit bibliai alakok segítségével színesíti tél és tavasz fordulóját.
Történt egyszer, hogy az emberek már nehezen viselték a hosszú, kemény telet, Szent Péterhez fohászkodtak enyhülésért. Péter ezért megtöltött egy zsákot a nap melegével és Sándornak adta azzal, hogy vigye el a földre. Csakhogy a zsáknyi meleg igencsak megizzasztotta a jó Sándort, betért hát egy Tejút-menti ivóba kissé felfrissülni. Idővel annyira belejött, hogy ott is ragadt.
Az emberek türelmetlenek voltak, Szent Péter Józsefet küldte Sándor után, a biztonság kedvéért azért őt is ellátta egy zsáknyi meleggel, de ő is hasonló kellemetlenséggel találta szembe magát, így beült Sándor mellé a kocsmába. Frissülgettek, dalolgattak, a földön pedig tovább dühöngött a tél. Harmadiknak Benedek is útra kelt, de a vége az lett, hogy már hárman támasztották az asztalt.
Elfogyott Szent Péter türelme, Jégtörő Mátyás kezébe ostort adva küldte őt a léhák után. Ki is kergette mindhármat az ivóból, lezavarta őket a földre a meleggel együtt.
Sándor, József és Benedek, a három szent
Valójában persze nem holmi kocsmatöltelékekről, hanem szent férfiakról van szó. Sándor a III. században élt nagy tudású férfiú volt, Kappadókia püspöke. Szeretettel és bölcsességgel kormányzott, hatalmas tekintélynek örvendett a nép körében, épp ezzel hívta fel magára a római hatóságok figyelmét. Hét évre börtönbe vetették, szabadulása után Jeruzsálem püspökének választották. A keresztényüldözés vértanúja lett 252-ben: ima közben halt meg, miközben magas korával nem törődve a rómaiak válogatott kínzásokkal gyötörték.
József nem más, mint Jézus Krisztus nevelőapja, Boldogságos Szűz Mária jegyese és hitvese. Benedek pedig a nyugati szerzetesség alapítójaként tisztelt Nursiai Szent Benedek, a bencés rend alapítója, Európa védőszentje.
Kiemelt kép :Czeglédi Zsolt / MTI
