Az Uránusz tengelyferdesége a 90°-hoz igen közeli, ráadásul a bolygó mágneses tere és öt legnagyobb holdja is döntött. Az égitest az oldalára dőlve forog, a Naprendszer többi bolygójához képest 90°-kal eldőlve.
Kegerreis és kollégái több mint 50 becsapódási szimulációt hoztak létre, hogy modellezzék a bolygót alakító folyamatot – írja a Tech Times. Adataik azt mutatták, hogy a becsapódás és a bolygó alakjának megváltozása néhány óra alatt ment végbe. Az eseményt egyszerre több, kisebb objektummal való találkozás is előidézhette, de sokkal valószínűbb, hogy egy hatalmas égitest állt a jelenség hátterében.
Jim Green, a NASA vezető kutatója úgy véli, az Uránusz felborulását okozó objektum még mindig a Naprendszerben rejtőzhet. Elképzelhető, hogy az érintett égitest az a feltételezett kilencedik bolygó a rendszerünkben, melynek létezését néhány éve vetették fel.
A friss eredmények az Uránusz gyűrűinek és holdjainak formálódásáról is árulkodnak. A kutatók szerint a becsapódás után a bolygó anyagának egy része kilökődött, ezen törmelékek pedig később gyűrűket és holdakat alakítottak ki.
Kiemelt fotó: NASA/JPL
