Ahogy korábban beszámoltunk róla, az amerikai James P. Allison és a japán Hondzso Taszuku kapták idén a fiziológiai és orvostudományi Nobel-díjat. A szakértők olyan eredményeket értek el a rákkutatásban, melyek nagy előrelépést jelentettek a daganatos betegségek kezelésében.
A tudósok már a 19-20. század fordulóján rájöttek, hogy az immunrendszer aktiválásával fel lehet venni a harcot a rákkal. Azóta rengeteg kutató foglalkozott a kérdéssel, hogy pontosan milyen módszerrel lehetne rávenni a szervezetet a hatékonyabb védekezésre. A kísérletek során ugyan születtek fontos eredmények, a gyakorlatban azonban csak nehezen tudták kamatoztatni az elméletet.
Fékek a rendszerben
Az immunrendszer egyik fontos tulajdonsága, hogy képes különbséget tenni a szervezethez tartozó struktúrák, illetve a kívülről érkező elemek közt. Az úgynevezett T-limfociták olyan receptorokkal rendelkeznek, melyek segítenek az idegen struktúrák azonosításában, és így képesek beindítani a védelmi mechanizmusokat. Az immunsejtekhez ugyanakkor fékek is tartoznak, melyek meggátolják, hogy a rendszer túl agresszívvá váljon, és a szervezetet támadja meg.
Az 1990-es években Allison a Berkeley-i Kaliforniai Egyetemen a CTLA-4 nevű, T-limfocitához tartozó fehérjét vizsgálta. Bár a kutatók korábban is ismerték a proteint, az amerikai szakértő volt az egyik első tudós, aki rájött, hogy a CTLA-4 maga is fékként működik.
Az immunológus eredményeit aztán több kutatócsapat is felhasználta az autoimmun betegségek vizsgálata során, Allison azonban más ötlettel állt elő. A szakértő létrehozott egy antitestet, amely képes kiiktatni a CTLA-4-et, majd csapatával 1994-ben elkezdte felmérni, hogy a fék semlegesítése elősegítheti-e a rákos sejtek elleni harcot.
A tesztekben az antitesttel kezelt rákos egerek szinte kivétel nélkül mind felépültek betegségükből.
Bár a gyógyszeripar nem mutatott sok érdeklődést, Allison folytatta munkáját. 2010-ben aztán jelentős áttörést sikerült elérnie egy klinikai vizsgálat során, ahol melanómás pácienseket kezeltek az egyedi módszerrel.
Hasonlóan fontos eredményeket hozott Hondzso munkája is.
A PD-1 nevű protein a T-limfocitákon található, és az éveken át tartó kísérletezései során végül kiderült, hogy szintén fékként funkcionál.
A PD-1 azonban egészen más módon működik, mint a CTLA-4. Az állatokon elvégzett tesztek utóbb bizonyították, hogy ezen fék semlegesítése szintén hozzájárulhat a daganatos sejtek kiiktatásához. Végül 2012-ben rákos betegeken is kipróbálták a terápiát, amely igen biztató eredményeket hozott.
Azóta mind a CTLA-4-et, mind a PD-1-et célzó gyógykezelések rengeteget fejlődtek. Bár az efféle terápiák más eljárásokhoz hasonlóan komoly mellékhatásokkal járhatnak – többek közt autoimmun választ okozhatnak –, a mellékhatások viszonylag jól kezelhetőek. Éppen ezért továbbra is sok kutatócsapat dolgozik azon, hogy finomítsa az ígéretes módszereket.
Kiemelt kép: Thinkstock
