Adrian Bejan, a Duke Egyetem gépészprofesszora, úgy tűnik, nagyon ráért, úgy döntött ugyanis, hogy kiszámolja, mennyi a realitás a teknős és a nyúl példameséjében. Nekünk a történetet már La Fontaine tanmeséjeként tanítják, de eredetileg egy Aiszóposz nevű ókori görög meseköltő története volt, aki azt akarta szemléltetni, hogy a mértékletes életmód (teknős) sokkal jobban beérik, mint a kicsapongó, fennhéjázó életmód (nyúl). A lényeg az, hogy a teknős, aki lassan jár, de kitartóan, legyőzi a nyulat, aki ugyan gyorsabb, de mindig elterelődik a figyelme valami más iránt.
Bármilyen fura, tényleg a teknős nyerne
Bejan megvizsgálta, hogy vajon a rendszeresen evő, lassan és komótosan mozgó, de keveset pihenő teknős tényleg ráverne-e egy-két kört a sokáig éhező, de aztán bezabáló, és a gyors iram mellett sokat pihenő nyuszira.
A Scientific Reports tudományos folyóiratban megjelent tanulmány szerint Aiszóposznak igaza volt. A gépészmérnök fogta, és elemezte a különböző állatok mozgási és étkezési szokásait, és kiderült, hogy ha a nettó mozgást számoljuk, a leglassabb fajok mozognak a legtöbbet életükben.
A statisztikához persze az is hozzájárul, hogy Bejan az átlagos várható élettartamot is számításba vette, ami egy nyuszinál lényegesen alacsonyabb, mint egy teknősnél.
Az alábbi videóban a teória eseti, rövid távú bizonyítása is látható (köszönet érte egy kedves olvasónknak). Persze ez kicsit kevésbé tudományos, mint Bejan elemzése, de jól mutatja, hogy sokszor gyakorlatban is pontosan működik a tanmese:
Ugyanez a helyzet a repülőgépeknél is
A mérnök szerint ugyanez egyébként a repülőiparra is igaz (bár nem tudjuk, hogyan jutott eszébe ez a párhuzam): a történelem során a repülők mérete és gyorsasága egymással arányosan növekedett, kivéve az olyan gyorsaságra épített gépeknél, mint a modern sugárhajtású vadászgép. Lehet, hogy ez gyorsabb, mint az összes többi, de sokkal több időt is tölt a földön, így összességében nem tesz meg nagyobb távot, mint például a lomha utasszállítók.
Valószínűleg sok gyakorlati haszna nincs ennek a kutatásnak, de az biztos, hogy Aiszóposz nagyon meglepődne, ha tudná, hogy a képletes tanmeséjét valaki ennyire szó szerint bebizonyította – és valószínűleg arra sem számítana, hogy az a szegény teknős hosszú távon tényleg legyőzi a gyors nyulat.
