Manapság sok szó esik arról, milyen és hány munkakört fognak feleslegessé tenni az egyre hatékonyabb és olcsóbb robotok. A technológiai fejlődéssel párhuzamosan persze hasonló folyamatok állandóan végbementek a történelem folyamán, és most nem csupán az olyan közismert példákra kell gondolni, mint az ipari forradalom idején beinduló gépesítés vagy az autógyárak az elmúlt évtizedekben lezajlott robotizálása.
Amikor kora reggel lecsapják ébresztőórájukat, kevesen gondolnak arra, hogy ennek az egyszerű szerkezetnek a tömeggyártása is egy foglalkozás végét jelentette.
Márpedig időre, akár hajnali műszakra munkába járni nemcsak azóta kell, hogy bárki vehet magának egy többé-kevésbé megbízható ébresztőórát (vagy ma már egyre inkább csak beállíthatja a kívánt időpontot a telefonján).
A XX. század közepén még kopogtattak
Ha valaki igénybe kívánta venni szolgáltatásukat, felkereste őket, majd beíratta velük egy füzetbe a kívánt ébresztési időpontokat és pontos lakhelyüket, majd kifizette a heti néhány pennys díjat. A megfelelő hajnalokon és reggeleken aztán a felkoppintók többnyire egy hosszú bottal felfegyverkezve nekiindultak a működési területük utcáinak, és a nyilvántartás alapján addig kopogtattak az ügyfelek ablakán vagy ajtaján, amíg az valamilyen életjelet nem adott magáról.
A felkoppintók szolgálataira az ipari forradalom idején lett tömeges igény, ugyanis ekkoriban jelentek meg a több, gyakran teljesen az emberi életritmussal ellentétes időben működő üzemek. A 19. század közepén persze már léteztek beállítható ébresztőórák is, azonban ezek elég drága, ráadásul igen megbízhatatlan szerkezetek voltak,
Köpőcsővel ébresztett
Mint azt gondolhatjuk is, ez a munka nem tartozott a leghálásabb feladatkörök közé, a felkoppintókra gyakran zúdult szitokáradat (sőt néha egészen más áradat is) az ablakokból. Voltak azonban olyanok is, akik vidám „jó reggelt!”-tel, esetleg ritmikus válaszkopogással jelezték, hogy készen állnak egy új nap kihívásaira.
A felkoppintók fontos részei voltak a munkásnegyedek közösségeinek, a legtöbben idősebb korban kezdték a munkát, de voltak, akik évtizedekig ébresztgették az embereket.
A legnagyobb ismertségre talán az a Mary Anne Smith tett szert, aki bot helyett egy borsószemek kilövésére alkalmas köpőcsővel látta el feladatát a londoni East Enden az 1930-as években, és alakját megörökítette egy brit földön több kiadást megélt gyermekkönyv is.
Illusztráció: CAIA IMAGE / SCIENCE PHOTO LIBRA / NEW / SCIENCE PHOTO LIBRARY
